Senkik a semmiről
Fantázia táj tört színekben, vagy merő ködben.
Mesélünk majd a létünkről, ha egyszer fáj még.
Mert mit szólhatnánk mi senkik a semmiről?
Csak az elpazarolt idő hegyeit hordhatjuk el.
A ránk hagyott időt elvesztegettük,
már nem halljuk saját szívünket se.
Azt játssza, milyen lesz halottnak lenni
valahol az egek és poklok között.