Az árnyak nem emlékeznek
Sárgában izzó földhatár, homok felhőzte ég.
Két árnyék valahol egymásba csap egy pillanatra.
Egy szót kimondanék, mely hajdan csupa tűz volt,
hogy átkelj a hegyeken, miket kitalálok majd,
ha már nem szeretlek. Az árnyakat,
mik lefelé kúsznak a nyugati erdőkből,
mozdulatlan tükrözik az est vizei, de az árnyak
nem emlékeznek a letűnt világ ösvényeire és kertjeire.
A vizek értik a szót, a hullám a hullámot kézen fogja,
hát a vizeknek mesélem el, hogy mi történt errefelé.