Mi temettük el
Vártuk, mit mond majd utolszor, s ő mérlegelt
és a nyughatatlanokra új rendet szabott.
Mikor ez az új rend már a nem-tudottba billent,
nem tudtunk semmi emberit, még lélegezni se.
Mégis mi zártuk le szemét, mi temettük el,
nem túl mélyre, se túl alacsonyra.
Az ég nem volt kegyes hozzá:
ennek az embernek az emléke is, mint rozsdás vasdarab.