Fejjel a világnak
A hegyek kéken álltak, mint mindig, a messzeségben,
és minden folyó csak lefelé futott, de ők nem szelídültek,
mentek csak fejjel a világnak, azokban a félelmes, emlékezettelen napokban.
Találtak egy utat: csúszós és sötét volt, egy másik kor kavicsaiból állt össze.
Szerencséjük azon se volt nekik, mert útjukat bolond módra járták.
Vajon gondoltak-e arra, nem lesznek-e úgy semmivé,
ha önmagukban nem teremtenek rendet?