Vajon hol vagy?
Mikor az álmok nem illenek össze mással,
szép lányok borulnak virágba bennük ékesen,
s a boldogság úgy gyúl ki bennem,
mint a rózsa, mit bontogat a szellő ujja.
A nyár magvait kipattintja az ének,
hogy emlékezzék rájuk a szemem.
Te most hol vagy, vajon merre mentél?
Lábnyomaid bukdosnak az elhagyott fövenyen.