Velük megyek
Vannak nyomok, idő-verte formák,
mint kidobott képek helye, csupa vakfolt,
de látom emlékek lábnyomát s a fát,
melynek törzse őrzi nevem s a dátumot.
Jele kísért a tűnt emlékezetnek, hallom,
a múlt mélyén a tömeg hogy zúg, zsivajog.
Egy fa nevével a számon velük megyek,
ha majd útnak erednek.