Valós és valótlan
Ülök félrevonultan, mint macska árnyas kert zugában.
Hallgatom a kikezdett csendet s várom föloldozásom.
Mintha lennének hangok, amelyek hívogatnak,
de vékonyka dallamukat elborítja az utcazaj.
Már éjszakai pulzus ver ujjaim begyén.
Egy kivilágított torony lent a folyó vizén:
a valótlan ugyanaz, mint a valódi.
Szőhetem, fonhatom, bogozhatom, ahogy hozza a kedvem.
Ahogy a szél magánhangzók és a víz mássalhangzók
egy valódi névből fonnak szerelmi vallomást.