Húzd össze magad
Az ég befedi az agyagos földet
és sosem jön ki alóla senki.
A föld verítékcseppjeit isszák a testek.
Most mind az előtérben látható.
Hogy el ne vegyem a helyüket,
sugárnyira keskenyedem.
Elillan az élet s az ember magára cáfol.
Ki kérdez a csigákra, ha az üres házakat látja?
Pereg a levél, húzd össze magad.
Mintha évszakod sorsod osztaná,
maradandóság vár rád is,
ha így megzsugorodsz és kiszáradsz.