Már nem vagy sehol
Gyorsan múltak az évek, lassan múlt a fájdalom.
Álmok görcsében folyton a kimérákat űzted.
Nem voltál sem vak, sem süket,
de szád már egy új beszédbe költözött...
Meteorit hull, s kertemben szétfüstölög.
Egy perc és már nincs sehol.
A kezem biztatom: meg tudnám formálni
a levegőből a testedet.