Szebeni Sándor | A RÁISMERÉS PILLANATAI
Címoldal
Ajánló
Impresszum
Vaszilij Kandinszkij festménye
Elolvasom a verseket >
Versek
Mítosz
Az örök szép
Az éj örvényén
Valós és valótlan
Ami a tiéd maradt még
Vasárnap délután van
Sorsomat eldöntötték
A ránk váró magány
Jobb így nekünk
Tárgyak
Kitágult világ
Vajon hol vagy?
Húzd össze magad
A repülés vége
Sűrű álomba zuhansz
Védtelen vagy
Akit a remény elhagyott
Jön egy pillanat
Leomló kövek
Egy derengő fa
Elmúlsz te is
Már nem vagy sehol
Sivár vidék
Megtörténhetett mindez
A barátság szava
A rózsa vétkezése
Az élők között
Nem fújtad el a gyertyalángot
Remény és hitvesztés
Ugyanazt akarni
Szókkal fordítani
Mi történhetne ott?
Amit el nem mondhatott
Melyiket választod?
Az árnyak nem emlékeznek
Ahol kezdte rég
Fejjel a világnak
Olyanok, mint bárki más
A régi tömeg diadalma
Velük megyek
A megálmodott élet
Őrájuk hagyom
Azzal a semmivel
Ő tanított minket
Mi temettük el
Rohanunk a hétköznapba
Akiből a harang szólt
Szót a szóhoz rakva
Más valóság
Megfestett idő
Nincs választása
Csillagokra látók
A látogató
Senkik a semmiről
Hősökkel szomszédságban
Bezárulkozók
A gyűrűk urai
Jó és rossz között
Nincs nyom
Áttűnés
Erők éltetnek minket
Néhanap jönnek
