Tarka kártya
Halk
eső vállamra omlik, mint gyűrött köntöst viselem. Bánatos ütemmel
ringat, szomorúságán folyik át. Az otthon simogatása alázatos zárt
szemekkel álom keszkenőre vár. Ne várjon. Megyek, felveszem, felteszem.
Nyirkos kétség elomlik mind, jelképpé dermed. Búmat kerékbe hajtja.
Forgatja, izzasztja, forgatja, forgatja. Aztán megunja. Csendes csókkal
lelkemre öröm selymét húzza. S a romokon tarka kártyaként nevetve
táncol a madárdal.