Átbukfencezem
a csiszolt csillagok falán. Tövis fájdalmam fodrot mar maga után. Jeges
éjjel, égető magányban súlyozom a mértékletesség korlátain. Virágzó
fehérbe mártott tudatosság ecsetjén, bíbor bolyhos érzelemben reszketve
vakít a végtelen, lombot hullat bele a képtelen. A kivilágított valóság
úgy tekint rám, mint mozdulatlan tükörkép, mozdulatlan szemekkel.