tartalom

Jellem ereklyék

Hová lettek a családi ereklyék ?
Tűnt korokból lélegzik a festék.

Élő vérből alvad gyászálom
a tiszta felöltőn,
halvány magánnyal szárnyal
túl minden emberöltőn.

Dacol idővel, hogy a név, mit büszkén
visel,
ne robogjon céltalan az esti
gyorssal el.

Hová lettek a családi ereklyék?

Apáról fiúra,
anyáról lányra
örökli minden
nemzedék.

Létünk alfája és omegája a
kopott, zizegősárga,
évszázadok illatát ontó
emlék.

Mit ad ?
Tartást, múltat,
szellemet.
Tálcán kínálja
a jellemet.

Lehunyom szemem
rám néz egy régi vágású úr, ki
csókjával leheli neje
csipkébe bújtatott kezét.
Ükapa rendelte meg
a családi varázst,
a Mester festményét.

Idill.
Egyszerű pillanat,
lélek és kép
összhangjában
életre kel a
hátrahagyott,
gondosan címzett
hagyaték.
E relikviákban családok múltja időzik, s
szellemképüket az utódok őrzik.