Csupasz
könnyek árnyék sarkába gyűlnek. Kétely lebeg idő fokán. Erénytől feszes
gyöngysor atomjaira gurul. Szorongás cukormáza ragad. Ragacsos
színlelése szememre olvad. Szikra botlik vékony jégen. Vonz, taszít,
visszaránt. Intek neki. Tovaszáll. Remény csábja igazít kicsit elegáns
álarcán. Keress. Találsz ? Lebegek a pillanat peremén. Nyomomban
a vadász. Vadból vadász, vadászból vad. Melyik vagy ? Nem tudod. Nem
tudom. De álmaid, mint mosolyod: holnap ellopom.