Édesanyám és anyai nagymamám
(a zöld szaggatott vonallal jelölt kép - kattintásra nagyban új lapon)

Természetesen ennyi nem elég. A 70es évek elején, hárman jó munkatársak és barátok "vér-, és dac-szövetséget" kötöttünk, a megfelelő földbedöngölős nagy csalódások után, hogy soha nem megyünk férjhez. Mondanom sem kell, mindhármunk fejét és egyebét hamarosan bekötötték. (Megjegyzem, hármunk barátsága 40 év után is töretlen). A triumvirátus egyik tagja élt a városban pár évet, ott talált társat magának. Többször meglátogattuk őket, mielőtt Pécsre költöztek.

Ebben a szép virágos városban volt első komolyabb munkahelyem, az akkori nevén AFIT XIV Autójavító Vállalat (ma Kapos Autó KFT.) egyik üzemegysége a Vár utcában. Legnagyobb örömömre hozzám tartozott ez a szerviz és gyakran kellett odautaznom, egyeztetni és leltározni. Szerettem ezeket a munkatársakat, mindig élveztem a találkozásokat. Vidám volt a hangulat, emlékszem sokat tréfálkoztunk. A raktárvezető egy pici, huncut, állandóan mosolygó és viccelő ember. Gyakran még a posta szállítását is örömmel vállaltam a vállalati sofőrrel. Főleg akkor, amikor később párom Taszáron lett katona. Belefért ez a kis kitérő. Még akkor is, amikor fiammal és "pocaklakó" lányommal együtt tettük meg az utat..

Hosszú évek teltek el az említett események óta. Már egyedül neveltem gyerekeimet, amikor újra jelentkezett Kaposvár, és számomra világossá vált, örökre kötődni fogok a városhoz. Az egykori baba (lányom) felnőtt, Zalaegerszegre járt főiskolára. Nagyon meglepődtem, amikor egyszer telefonált, hogy nem utazik haza hét végére, mert van egy udvarló a láthatáron. Mit tesz Isten a fiú éppen a kihangsúlyozott város szülötte. Azóta sok év eltelt már. Boldogan élnek és nemrég házat is vettek, beköltöztek. Nem véletlen, hogy amikor meglátogatom őket, már ismerősként mosolyognak rám a házak, amint beérek a távolsági busszal. Már egyedül sétálok el hozzájuk a tortára emlékeztető rózsaszín építménybe lévő kapun keresztül, át a gyalogos felüljárón. Úgy érzem, második otthonom utcácskáin járok. Sőt, hagyományt is teremtettem. Ha Balaton felé átutazóban megáll a vonat Kaposvár állomáson, mindig bejelentkezem lányomnál telefonon. Nagyokat kacagunk ilyenkor, odafelé jó szórakozást kíván, visszafelé pár szóban beszámolok az új élményekről.

Ne csodálkozzon senki a fentiek után, hogy szeretném bemutatni ezt a helyet, amely ördöngös módon végig kíséri életem. Nem beszélve a város kiváló szülötteiről: Rippl-Rónai József festőművész, grafikus; Vaszary János festőművész, grafikus; Martyn Ferenc szobrász, festő, grafikus, illusztrátor és keramikus; Pogány Judit színésznő - a teljesség igénye nélkül említve.

Somogy megye térképe, címere és Kaposvár jellegzetességei

Kaposvár - Somogy megye szellemi, gazdasági és idegenforgalmi központja, amely a szabadidő eltöltésére változatos lehetőséget kínál: múzeumokat, galériákat, színházat, élményfürdőt. Környékén a Deseda tó védett természetvédelmi terület. Egyetemi város.

Fekvése:
Kaposvár a Kapos folyó két partján, a Somogyi-dombság területén fekszik, csodálatos környezetben, a Zselic lankái között. Déli részén húzódik a Zselici Tájvédelmi Körzet. A város, az ókori Rómához hasonlóan, hét dombra épült. Északi részén található a 8 km hosszú Deseda-tó, a közel 30 hektáros arborétummal. A Balaton 50 km-re, a Mecsek és Pécs 60 km-re, Budapest 190 km-re van a várostól.

Története:
Kaposvárt és környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon-tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki a térség mai domborzata. A város területe már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt. I. e. 400 körül kelta népek telepedtek le a vidéken. A mocsaras környéket elkerülték a fontosabb ókori útvonalak, így a rómaiak és az avarok jelenléte nem volt jelentős. Az I. István király által 1009-ben kiadott pécsi püspökségi alapító levélben már szerepel a Kapos (latinul: Copus) név. 1061-ben Ottó, somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül, Zselicszentjakabon (ma Kaposszentjakab) bencés monostort alapított. Kaposszentjakabi Bencés Apátság romjai ma, védett műemlék, mely az egykori Győr nemzetség monostorának romjaiból áll. Az alapító oklevél szerint Geur (Győr) fia, Atha (Ottó) somogyi ispán 1061-ben bencés monostort alapított a Szent Jakab-hegyen. Itt már korábban is állt egy templom, mely erre az időre már romos volt. Ennek helyén építették fel az új templomot, melynek felszentelésén 1067-ben Salamon király és Géza herceg is részt vett. A monostor román és gótikus stílusban épült. Az épületegyüttes feltárását 1960-1966 között Nagy Emese végezte. A kolostorépület műemlékvédelmi helyreállítása 1972-ben befejeződött be, azóta féltetős épület védi. Innen kerültek elő Somogy megye legkorábbi, 11. századi kőfaragványai (díszes oszlopfejezetek és lábazatok). A rom jelenleg az Együd Árpád Városi Művelődési Központ kezelésében áll. A terület 2001-es rendezése óta Kaposvár történelmi emlékhelyéül szolgál. Jelenleg nemcsak múzeumként, hanem kulturális központként működik: színházi esteket, kiállításokat, alkotótáborokat rendeznek itt.

Monostor romjai

Szentjakabtól nyugatra, a Kapos vizének északi partján egy négyzetes alaprajzú földvár épült, mely a 14. század közepére lett kész. A vár a Kapos vize mellett elterülő mocsárral övezve jó védelmi pont lett. A kaposvári vár a felmérések szerint a szabályos, négyzetes alaprajzú, síkföldi típusú várak csoportjába tartozik. Eredetileg egy négyzetes alakú, téglából épült lakótornya volt, melyet feltehetően sövényfal, az egészet pedig árok és sánc vett körül. A 15. századi bővítése során a palánkfal helyett kőfalat építettek, míg a 17. századi metszeteken látható négy sarokbástya 16. századi eredetű. A vár északnyugati részén helyezkedett el az ún. Kanizsai-kapu, a mai Széchenyi tér tájékán pedig a Szigetvár felé nyíló kapu. A különböző lakó- és egyéb épületek a vár délnyugati oldalán helyezkedett el. Ma már csak a délkeleti bástyájának igen csekély téglamaradványa található a terményraktár területén. Ennek megóvására sem történt mind ez ideig semmi intézkedés, így néhány esztendő múlva még ennyi sem marad meg Kaposvár nevezetes várából. A honfoglalás során e vidék a Botond törzs szálláshelye volt. A helység neve a 13. században "Rupolvár, Ropolújvár, Újvár, Kapus, Kaposújvár" alakban fordul elő, amely 1273-ban - amikor a vármegye itt gyűlést tartott - a Buzád nemzetségből származó Ákos comes birtoka. A helység nevéből arra lehet következtetni, hogy már ebben az időben lehetett itt egy palánkkal, sövényfallal megerősített udvarház vagy várszerű erősség. A helység első okleveles említése 1313-ból való, ekkor a Gut-Keled nemzetségből származó Amadé fia Miklós, a rupolvi uradalom felét nyerte rokonától, Monoszlói Egyedtől. Első várnagyát 1359-ből ismerjük, a Ludány nembeli Födémesi Jánost, Szobonya fiát, aki egyben a rábaközi alispáni tisztességet is viselte. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben a rupoli plébániát már említik. Vára első ízben Zsigmond 1403-ban kelt oklevelében szerepel "Castrum Rwpulwywar" alakban, amikor a király a hűtlen Rupolújvári Tamás Henrik fia János erdélyi vajdának adományozta tartozékaival együtt. Tamási László és testvére Henrik 1423-ban örökösödési szerződés alapján minden magyarországi birtokaikat, köztük Kaposvárt is vérrokonuknak, serkei Lórántfi Györgynek és utódainak hagyományozták. Tamás Henrik azonban 1443-ban Héderváry Lőrinc nádorral és fiával, Imrével kötött örökösödési szerződést, melynek alapján Héderváry Lőrincet sem sokkal később a birtokba be is iktatták. Elfoglalni azonban nem tudta, mert Újlaki Miklós erdélyi vajda erőszakkal megszállta Kaposvárt és más hozzá tartozó birtokot. Ez ellen az 1445. évi pesti országgyűlésen Héderváry Lőrinc panaszt emelt. Az országgyűlés a panaszt úgy döntötte el, hogy a Tamásiaknak 1423-ig szerzett birtokait pedig a Héderváryaknak ítélte oda. A határozatot azonban nem tudták végrehajtani, mert Újlaki Miklós Lórántfi Györggyal kötött ez utáni egyezsége alapján továbbra is a vár egyik részének birtokosa maradt, melyre ezután 1458. szeptember 14.-én V. László királytól adománylevelet is nyert. A vár másik része a szerdahelyi Dersfieké lett. Újlaki Miklós 1476-ban enyingi Török Ambrusnak zálogosította el itteni birtokrészét. Mátyás király uralkodása idején Újlaki Lőrinc szerémi bán volt a birtokosa. Újlaki fellázadt II. Ulászló ellen, ezért a király parancsára 1494-ben Drágfi Bertalan a várat elfoglalta. Később Újlaki kegyelmet nyert, és Kaposvárt is visszakapta a királytól. Újlaki magtalan halála után királyi adományként a szerdahelyi Dersfi családé lett az uradalom, akik az 1500-as évek elején enyingi Török Imrének zálogosították el. A Dersfiek 1536-ig voltak birtokosai Kaposvárnak, mely ezután királyi birtok lett. A gyengén felszerelt várat 1555. szeptember 8-án Tujgon pasa vette ostrom alá. Horváth György és Kobak Miklós szeptember 12-én Korotnáról levelet írtak Zrínyi Miklósnak, melyben segítséget kértek. Az ostrom ötödik napján azonban Széll Péter ideiglenes parancsnok, mielőtt a segítség Dersfi István vezetésével megérkezett volna, a várat elhagyta, és így a töröknek sikerült azt elfoglalni. Széll Pétert ezért a tettéért Pápán elfogták, és Török Ferenc parancsára egy fára felakasztották. Ferdinánd főherceg parancsnoksága alatt a császáriak visszavették ugyan a várat, de 1557-ben már ismét a török benne az úr, és 133 évig birtokában is tartotta. A török őrség létszáma 1568-ban 255, 1570-ben 211, 1618-ban 309, 1659-ben 225 fő. Kaposvárt 1686-ban, Buda várának visszafoglalása után a Lajos bádeni őrgróf vezette sereg szabadította fel. Egy 1686. április 19-i elismervény szerint Esterházy Miklós birtoka volt, majd ezután is a családé maradt. I. Lipót király parancsára 1702-ben teljesen lerombolták a várat. A gazdasági épületet a 19. században bontották le. 1931-ben a Nostra terményraktár építésekor a vár, még, megmaradt romjait is teljesen elpusztították. Ma, a középkori vár maradványai ipari területen, a vasútállomás mellett találhatók -, két bástya maradványa látszik, illetve a délkeleti körbástya és a délnyugati négyszögletes saroktorony is a felszínen van.

1558-ban Kaposvár mezővárosi jogot kapott. A várost a 18. században újjáépítették a vártól északra fekvő, magasabb területen. 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy megye székhelyét is itt rendezték be. A megyeszékhelyre költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A lakosság folyamatosan nőtt, felépültek a fontosabb közintézmények. A kiegyezés után megindult a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A 18. században Kaposvár néhány utcából, és jellemzően arra merőleges gerincű, földszintes épületekből állt. A burkolatlan utakat és a portákat palánkkerítés választotta el egymástól, a településkép még inkább falusias volt. A 19. század első felében kezd kialakulni a városias utcakép, utcavonallal párhuzamos, zártsorú beépítésekkel.

A következő években sorra épültek fel az ország más részeivel való kapcsolattartást elősegítő vasútvonalak, Kaposvár jelentős ipari várossá fejlődött (cukorgyártás, gépgyártás, vágóhíd). A 20. század elején Kaposvár egyike volt azon kevés magyarországi városnak, amely már rendelkezett vízvezetékkel. Aszfalt és makadám burkolatú utcáiban villannyal világítottak. 1911-ben nyílt meg a híres Csiky Gergely Színház, amelynek társulata a 70-es évek elejétől a magyar színházi élet meghatározó társulata lett. A város területe folyamatosan nőtt, 1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot, 1973-ban Kaposfüredet, Toponárt és Töröcskét. Lakóinak száma megháromszorozódott. Kaposvár 1990 óta megyei jogú város, 1993-tól püspöki székhely. 2000. január 1-jén a korábban is itt működő agrártudományi egyetem és tanítóképző főiskola összevonásával megalapították a Kaposvári Egyetemet. 2003-ban dísztérré alakították át a Kossuth teret, ami ma a város egyik fő látványossága. 2008-ban a Magyar Televízió közönségszavazásán Kaposvár elnyerte Az Év Települése címet. A város ma is dinamikusan fejlődik.

A téglaalakban elnyúló belváros déli pontjain van a pályaudvar és a városrész leginkább délibb utcája a Baross-utca, amely nyugatról keletre halad. A Baross-utcától északra, nagyjában hasonlóan nyugat keleti irányban húzódik el az egy kilométer hosszúságú Fő utca, amelytől északra, még inkább nyugat-keleti irányban, nyúlik el a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca és tovább északra ezzel párhuzamosan a Németh István utca, amely a város egyik előző polgármesteréről, a város területének szerencséskezű megnagyobbítójáról, nyerte elnevezését. Eddig tart az I. kerület. Még tovább észak felé ugyanígy fekszik az előbbi kettővel párhuzamosan a Damjanich utca, mely azonban már a II. kerülethez tartozik. A Fő utca nyugati meghosszabbításában találjuk még a Kossuth tér, a Korona utca, Széchenyi tér, Vár utca vonalát, míg a Fő utca keleti végén a Malom utca van, melyből délkelet felé a Pécsi utca, északkelet felé pedig a Mező utca ágazik ki. Utóbbi kettőn már a harmadik kerületben vagyunk. A Pécsi-utcától délre eső részeken terül el a 4. kerület. Az első kerülettől délre van a Donner várost magában foglaló V. kerület és a kettőtől nyugatra van a Cseri városrész-t magában foglaló hatodik kerület.

Utcatérkép

(Kaposvár város honlapja: www.kaposvar.hu)