A század utolsó évtizedében az emberek úgy érzékelték, hogy a társadalmi életben pangás van (statikus világ), ezzel szemben a technikai-szellemi fejlődés meghökkentő ütemű (dinamizmus). A kettő közötti ellentétet szerintük a művészetnek és a kultúrának kell kiegyenlítenie. A latin secessio - kivonulás - szóból eredő névvel jelölt művészi irányzat a hivatalos és a historizáló művészet ellenhatására jött létre a 19. század végén, befolyása a világháború végéig tart. Célja a naiv-természetes és a túlfinomult-modern ábrázolásmód új egységének a megteremtése. Inkább mozgalom, mint stílusirányzat.

A képző- és iparművészeti eredet a szecesszióra is rányomja a bélyegét; a "piaci" körülményeknek engedés pedig nehézzé teszi az elhatárolást más tendenciáktól. A dekorativitás, a stilizálás sok irányzattal teszi kompatibilissé (impresszionizmus, szimbolizmus, neogótika, neobarokk, biedermeier - nevezik fél avantgárdnak is). A magyar irodalomban az előzmények közé sorolható Vajda János romantikus líraisága, Reviczky Gyula hangulat költészete.  Életérzése a kiábrándulás, a dezillúzió, a dekadencia, s ugyanakkor valamiféle anarchikus lázadás. A jelzők aránytalan nagysága és a téma az, ami lehetővé teszi a megkülönböztetést - és az ezekben megnyilvánuló mesterkéltség. Jellemző az indázó mondatszerkezet az erőltetett alliteráció. Nemcsak a kirekesztett kultúrák kerülnek előtérbe (ősi keleti, ázsiai és afrikai hatások), hanem a társadalomból kirekesztett emberek, rétegek is. Mindez párosul a művészi életforma szinte vallásos tiszteletével. A stílus veszélye a túlzás - minden tekintetben. A szecesszió nemcsak újításai miatt fontos a magyar irodalomban, hanem mert utat tört az újításra: nélküle nehezebben fejlődött volna ki a szimbolizmus, az impresszionizmus - de még az avantgárd is.

PÉLDA  

Babits Mihály: Egy szomorú vers (részlet)

A mellérendelő mondatszerkezetek kígyózó fonala felidézi az ismert indázó növényi ornamentikát. (pl. Babits)

PÉLDA 

Ady Endre: Tamás a piros kertben (részlet)

Összefoglalva a szecesszió stílusjegyei:

• stilizálás (barokkra emlékeztető mondatok)
• ornamentika (a burjánzó képekből áll össze a versvilág)
• dekorativitás (ritkán használt, régi vagy tájnyelvi szavak használata)
• erotika (az illem fölrúgása)
• keleti és afrikai primitív kultúrák (kirekesztett kultúrák) előtérbe kerülése
• a művészi életforma vallásos áhítata
• a dekadencia jelenléte,  a dagályosság és a színesség egyik veszélyforrása

A szecesszió divatos műfajai:

1. Líra:

- dal
- haiku
- tájleíró költemény
- elégia
- életkép
- jellemrajz

2. Epika:

- a lélektani regény
- elbeszélés
- fantasztikus novella
- műmese

3.  Dráma: a lélektan kerül előtérbe. A színházi hatások a mai színházfelfogás előzményének foghatók fel.

- verses dráma
- példázatos kisjelenet

A szecesszió írói a modern kor világát, lélekrajzát kívánják adni, a kor polgári műveltségéhez igazodva. Az impresszionizmustól talán abban különíthetők el a legegyszerűbben, hogy súlyt helyeznek az erkölcsi kérdésekre - de inkább a meghökkentés, mint a vád szemszögéből.

Korkép