|
Ebben a korszakban az 1875-1918 közti időszak politikai és tudományos történetét érintve szeretném bemutatni a századforduló művészettörténetét. A 19. század utolsó harmadában a tőkés társadalom a fejlődés új szakaszába lépett. A termelés egyre erősebben koncentrálódott, egy-egy ágában monopol-helyzetet kivívó tőkéscsoportok (szindikátusok, konszernek, kartellek, trösztök) jutottak uralomra. Nyugat-Európában, az első világháborút előre jelző konfliktusok a jellemzőek, ez Németország világuralmi törekvésének a kezdete. A Brit Birodalomban a legnagyobb gyarmati kiterjedés korszaka. 1879-ben német-osztrák-magyar "kettős szövetség", 1893-ban pedig orosz-francia szövetség jön létre. 1904-ben a német-francia válság ellentétére válaszként létrejön az angol-francia megegyezés. Mindezek az első világháborúhoz vezettek (1914-1918). Közben Kelet-, Közép Európában végbemegy az ipari forradalom és az abszolutizmus. 1905-1907 között Oroszországban polgári demokratikus forradalom zajlik, amelyet a hatalom mérsékelt reformokkal és erőszakkal leszerel.
Magyarországra jellemző ebben a korszakban az ipari forradalom térhódítása, a társadalom polgárosodása. A dualizmus (kettősség) fénykora ez nálunk. A Monarchia élén Ferenc József osztrák császár és magyar király aki 1896-ban megnyitotta a millenniumi ünnepségeket Budapesten, majd 1914-ben a Monarchiát belesodorta az I. világháborúba, ami végül is a birodalom széthullását eredményezte. A növekvő feszültség, a kirobbanó háborúk ellenére ez a néhány évtized a gazdaságban, a tudományban és a technikában, valamint az építészet, a művészetek terén is a lendületes fejlődés kora.
Tudomány és technika területén
soha nem látott fejlődés veszi kezdetét. Bell 1876-ban feltalálja a
A korszak a művészeti
sokszínűség korszaka, átmenet a huszadik század formabontó izmusai felé. Valóban
a modernizmus művészetének
a kezdete? Mikor kezdődött és mikor ért véget a 19. század? 1789-1914 között, a
19. század stílusirányzatai egymást meghaladva, egyetlen cél irányába fejlődve
követték egymást: a klasszicizmus után következett a romantika, a maga egyre
szabadabb ecsetkezelésével és tematikai változatosságával, a romantika után a
realizmus és a naturalizmus, melyek a festészeti műfajok addig
megingathatatlannak tartott hierarchiáját megbontva jelentős és egyre növekvő
teret biztosítottak a korábban másodlagosnak tartott táj- és életképfestésnek.
Ezt követte az impresszionizmus, a festői gesztus autonómiájának kivívásával,
majd a
Ismét nézzük a romantikánál már látott, itt aktuális táblázatot (pirossal kiemelve a most tárgyalt irányzatok) A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELE ÉS A SZÁZADFORDULÓ A MŰVÉSZETBEN
A századvég életérzése, művészetfelfogása és művésztípusai A kor művészeinek alapvető életérzése a DEKADENCIA ('hanyatlás, bomlás') - jellemzői:
A kor művészei:
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
telefont.
1877-ben Edison elkészíti a fonográfot, 1878-ban pedig feltalálja az elektromos
izzólámpát. 1885-ben Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly és Déri Miksa feltalálja a
transzformátort. 1886-ban Benz német mérnök megszerkeszti az első működőképes
benzinmotoros járművet, Daimler pedig az első robbanómotorral működő
motorkerékpárt. 1893-ban először állítanak elő színes fényképet. Marconi
megalkotja a rádiót. Elkészül a Limiére fivérek kinematográfja (filmfelvevő
kamera). Popov 1899-ben megalkotja az antennát és lerakja a rádiózás alapjait.
1900-ban Einstein közli relativitáselméletét. 1903-ban az amerikai Wright
fivérek megszerkesztik az első motoros repülőgépet. Elkészül 1917-ben Bánki
Donát vízturbinája. Ezek a tudományos felfedezések természetesen hiányosak. Itt
és most nem az a feladatom, hogy a tudomány és technika eredményeit méltassam.
Mégis, néhányuk megemlítésével szerettem volna érzékeltetni a korszakban
jelenlévő hatalmas technikai változást és újítást, ami szerintem kihatott a
művészetekre is.
posztimpresszionizmus
különböző változatai és a 20. századi, ma már klasszikus jelzővel ellátott
avantgárdé irányzatok, melyekben különböző módon, de egyöntetűen a festői
nyelvezet sajátosságai váltak a festészet központi kérdéseivé, természetesen
más-más tartalmi mögöttessel.
A modernizmus arra a
kulturális környezetre alkalmazható terminus, amelyikben az újítás látszólag
abszolút szükségessége az élet, a munka és a gondolkodás elsődleges
meghatározójává válik. A modernizmus a 16. században tűnik fel először és a 19.
század derekán válik uralkodóvá. A modernizmus, mint az első globális kulturális
jelenség, jóval több, mint valamely régivel való szembehelyezkedés. Fő eleme az
állandó változás, a szüntelen mozgásban levés. A folyamatok állandó megújulása
jellemzi, a hagyományoktól való eltávolodás, a hétköznapi élet szokásrendjének
megújítása. Szükségessé teszi a benne élők szüntelen éberségét, a változásokat
mozgató külső erők érzékelését, valamint a folyamatos helyzetelemzést. A
modernizmus alapvetően intézményellenes, de nem mentes az ideológiától, sőt az
ideológiáktól, amelyek az újabb és újabb változások elméleti indoklását
tartalmazzák. Alapelv, hogy mindenfajta "új" jobb, mint az akármilyen jól bevált
'régi'. A modern művészet vagy modernizmus a társadalom modern
kihívásaira adott válasz, kísérlet a modern lényegének megfogalmazására. A 19.
század folyamán tanúi lehetünk annak a folyamatnak, melynek során a művészet (a
modern művészet) önmaga problémájává vált, hitelességét már nem a társadalom,
hanem a művész belső etikai tartása garantálja. Ugyanakkor a normatív esztétika
talajvesztésének következményeképpen a mű sikerét csak a közönség biztosíthatja,
az a közönség, amelytől tömeg mivoltában a művész mindjobban elszakad. 
