A naturalista stílus

A naturalizmus szó a francia nature ('természet', 'természetes') szó származéka. A stílusirányzat zászlóbontása az 1880-as Zola-tanulmányhoz köthető, de már az 1870-es évek Zola-regényeiben is kimutatható jelenléte. Hatása nagyjából a 20. század '20-as évekig terjed (háborús regények). Nem tudjuk eldönteni, hogy elterjedése milyen mértékben köszönhető a vele szimbiózisban együtt élő szecessziónak. Az mindenesetre új vonás, és az avantgárd felé mutat, hogy a szerzők először elméletileg körvonalaznak egy művészetfelfogást, egy alkotói módszert, majd ehhez próbálnak alkalmazkodni.

A taine-i társadalomtudomány-felfogást Zola A kísérleti regény című tanulmányában próbálta az irodalomra alkalmazni (1880). Értekezésének összegzése: a lélektant az élettannal, a szépirodalmat a dokumentumszerű leírással azonosította, ok és okozat között gépiesen szükségszerű összefüggést tételezett föl, s a jellemet kizárólag az öröklésből és az életkörülményekből vezette le. A pontos ábrázolásra való törekvés kihívása (extenzív totalitás) elvettette vele a tipikust és a típust - ám ő maga is csak ezzel a két realista eszközzel volt képes alkotni. A naturalista esztétika zsákutca, még ha Zola meg is engedte, hogy a mű a taine-i három elv mellett még megjelenítheti a szerző egyéniségét is.

Zola: Germinal  Címlap

Móricz Zsigmond

Molnár Ferenc

Az öröklődés, a lélektan és a tudományos rendszerezések eredményeit megismerő, attól bátorságot kapó irányzat a természetesség, természethűség jelszavával kívánta a realizmust meghaladni. Az egyedi dokumentálásával, a pontos adatokkal akarták kikerülni a típust és a tipikust, olyan témákat, életkörülményeket és-viszonylatokat is részletezve mutattak be, amelyek eddig nem estek az ábrázolás látómezejébe. Jellemző az alantas képek aránytalansága, a köznapok nyelvének fonográfszerű rögzítése, az indulatok, a szenvedélyek, az ösztönök előtérbe állítása. A naturalizmus soha nem lett önálló stílusfejlődési tendencia, a realista ábrázolást színezte - s újította meg. A 19. század végén nálunk is meghonosodó művészi törekvés, a valóságábrázolás lehetőségeit a dokumentumszerű leírásban látta. Nyomaival Móricz prózájában találkozhatunk.

PÉLDA 

Móricz Zsigmond: Szegény emberek (részlet)

A lányka iszonyatos rémülettel nézett fel rá ott a guggolásból. A katona megvetően rántotta meg a száját, s a vasvillával a hasába szúrt. De a villa hegye nem ment át a ruhán, ezért újra fogta a villát, felemelte, s teljes erővel belevágta. Még most sem halt meg a kicsi, mert közben oldalt fordult, s most karja a villa két szára közé került. A katona körülnézett s meglátta az asztalon a nagy kenyérszeletelő kést. Visszament érte a nagy szobába, aztán be ismét, s kétszer a nyakába szúrt, aztán egy erős harmadik vágással az egész torkát kettémetszette, úgy hogy a feje szinte leesett.
- A fene egyen meg benneteket - egyenesedett fel.
A keze csupa vér volt, lecsapta róla a földre s látta, hogy a vér végig frecskelt az ágyon s a szekrényen, ezen újra elmosolyodott. Nagyot fognak nézni, ha hazajönnek.
Ebben a pillanatban a bölcsőben felsírt a kisbaba.
A katona odanézett s látta, hogy a picinek kiesett a szájából a cucli, azért sír.
- No, ne haragudj. Kis zsivány - mondta neki -, csak a kezemet hadd törüljem meg.

Összefoglalva a naturalista stílus jellemzői:

  • a természetesség érzékeltetésére fényképszerű részletezés
  • a társadalmi meghatározottság fontosabb, mint az egyéni jellemvonás
  • törekvés olyan témák bemutatására, amelyek eddig elkerülték a művészek figyelmét (illetlenség, alantasság, közönségesség, erotika)
  • az ösztönök és az indulatok előtérbe kerülése
  • az emberi cselekvések természettudományos motivációja és magyarázata
  • az élőnyelv, a szleng, a zsargon használata a nyelvi jellemzésben
  • a szerkesztésben a mikroszkopikus pontosság az elnagyolt kompozícióval társul

A naturalista stílus divatos műfajai:

1. A lírában:  általában a lírai alkotásokban a legkevésbé megfogható!

- a dal különböző formái
- az agitatív propagandavers

2. Epikában:

- regény
- elbeszélés
- novella
- kisregény

3.  Drámában:

- társadalmi dráma
- szalondráma (Molnár Ferenc)
- népszínmű (a népi jelleg reklámozása)
- operett

A naturalista művész a természetességre hivatkozva a pillanatnyiságot kívánta összekapcsolni az ösztönbe zárt idővel; a pozitivista alapú igazságot a társadalomkritikával és a lélekrajzi felfedezéseket a dokumentarizmussal. A durva, alantas világ rajza figyelmezteti az olvasót korlátaira - s kelt(het) benne ellenszenvet.

Korkép

 Irodalom