PRÓZÁK
A fehér terasz | A látomás | Buli kolbásszal |
Francia kártya | Világok oszlopai |
A fehér terasz
Az Adriai tengernél nyaraltam éppen, mikor egy fénylő reggelen Gordon szinte beesett a szobámba. Fáradtnak látszott, zavarodottnak és láthatólag félt valamitől. Ez tőle annyira idegen viselkedés volt, hogy csak bámultam rá.
- Indiából jöttem. – kezdte.
- Híres mesterséged címere? – bolondoztam, hogy kizökkentsem furcsa hangulatából.
Sikerült is rátalálnia a humorára.
- Mágiafejtő. – mondta, szinte bocsánatkérően.
- Na, szép. Nem rég még régész voltál.
- Rég volt, s hol van most az ész?
- Mi a gond?
Ezt a kérdést várta. Láthatólag megkönnyebbült, hogy végre van, akinek elmondhatja a gondját. Bennem mindig is bízott.
- Ásatáson voltam Gabival, egy magyar régésznővel, és egy furcsa romvárosban dolgoztunk. Volt ott néhány épületmaradvány, ahová a helybelieket bivallyal sem vontathattuk oda. Máshol gond nélkül túrták a földet, de volt két feltűnően épségben maradt épület, amitől babonásan rettegtek. Az egyiket úgy hívtuk fehér terasz, a másik volt a csonka torony. Néha szokatlan fényjelenségek voltak ott, amit mi sem értettünk, de nem volt sürgős a munka, így későbbre halasztottuk a problémát. Aztán egy átlagosnak tűnő napon az ördög odahozta Katát, meg a fiúját, Gyurit. Kata és Gabi hosszan fecsegtek úgy általában Indiáról, majd a leleteinkről. A srácot viszont nem érdekelte a téma. Azt mondta, inkább körül néz. Persze a munkavezetőnk óvatosságra intette, de bár ne tette volna. Az a flúgos fickó, csak azért is oda ment, ahová a helybeliek nem mertek. Este nem jött vissza, és egész éjjel hiába vártuk. Kata csak azért nem indult neki egymaga a keresésnek, mert nem ismerte még eléggé a terepet. Egy aggódó amazon. Képzelheted.
- De másnap bizonyára kutatni kezdtetek utána.
- Kata hajnalban nekiindult, nem kért és nem is várt segítséget. Addig ment és nem hagyta abba, míg vissza nem hozta. A srác olyan volt, mintha beivott volna. Kata a fejét csóválta, és megesketett minket, hogy nem nézzük flúgosnak. Fura históriával hozakodtak elő. Azt is mondhattuk volna, hogy kitalálták, de másnap reggelre egyszerűen eltűntek. Csak úgy jármű nélkül. Felettébb gyanús. A következő éjszakán Gabi is eltűnt. Tartok tőle, most én következem.
- Mi ez? A fáraó átka?
- Valami olyasmi. Te tudsz magyarul, olvasd el Kata naplóját, én meg végre alszom egyet. Estére tovább állok, remélem, addig nem találnak rám.
- Kik?
- Gondolod, tudom? Olvasd el Kata naplóját, és aztán megbeszéljük.
Beleegyeztem. Lementem a partra és hagytam Gordont aludni. Ráfért. Úsztam egyet, aztán leheveredtem, és olvasni kezdtem.
Kata naplója talán egy-két hete kezdődött.
"Gyuri egy nagy szamár, de roppant szeretetre méltó. Úgy döntöttem magammal viszem nyaralni, ha sikerül valami külön pénzhez jutnunk. Amikor a kvíz játékon utazási csekkeket nyertem, azonnal eldöntöttem, hogy Indiába vágyom. Ezt a döntést segítette, hogy szinte pontosan annyiba került az út kettőnknek, mint amennyit a műsorban nyertem. Aztán India mellett érvelt, hogy Ágota éppen most zarándokol Sai Babához és Gabi is ott lesz egy ásatáson. Lesz tehát jó társaság is, tenger, pálmák, érdekes piac, színes kavalkád, egyszóval minden, amit szeretek. Gyuri azt kérte nézzük meg a majomtemplomot. A miértre csupán vállat vont és annyit felelt vigyorogva, csak. Mert ő ilyen, de ez engem szórakoztat. Persze hogy megígértem.
Az út hosszú volt, és nem történt semmi különös. Mikor kiléptem a repülőből szinte megütött a forró párás levegő. Mintha lelassítottak volna. Körülöttünk nyüzsgött a tömeg, voltak siető vászonöltönyösek, meg hagyományosan öltözött sétálók. Néhány percre le kellett ülnöm, hogy magamhoz térjek. Aztán már jó volt minden. Mentünk a szállodába, lepakoltunk, és szabad program következett. Lengére öltöztünk, ittunk egy teát, aztán irány a piac. Gyuri mindent megcsodált, megjegyzéseket tett, amin persze jókat nevettünk. Vettünk kalapot, kendőt, talizmánt, meg egy kosár gyümölcsöt. Volt közte dinnye, meg mangó, narancs és szőlő is. Úgy döntöttünk, ez lesz a vacsora, meg másnapra is jut, a városnézéshez.
Másnap rengeteg szép épületet csodáltunk meg, volt közte könyvtár, palota, templom. Gyuri is élvezte a hosszú sétát, lekötötte a hindu építészet.
Aztán egy napot a tenger mellett pihentünk. Gyuri sült halat falt elégedetten, én joghurtos salátákat. Úsztunk, labdáztunk, és rengeteget nevettünk.
A következő napi program filmfelvevős állatvadászat volt, egy falatnyi eredeti dzsungelben, elefánt háton ülve. Szerencsénk volt, sikerült becserkészni egy tigrist is. Szegény tigris, úgy megijedt tőlünk, hogy egy hatalmas ugrással elmenekült. Láttunk rengeteg majmot, szépséges pillangókat, különféle madarakat, még pávát is. Megbámultuk a hatalmas fákat, a különféle liánokat, és színes orchideákat. Jól éreztük magunkat. A másnapi vallási program azonban nem vonzott. Örültem, mikor sikerült telefonon elérnem Gabit, aki megígérte, hogy este értünk jön, és másnap megnézhetjük az ásatást. Így is történt. Terepjárón mentünk tovább és még a lemenő nap fényében láthattuk a hatalmas romvárost. Még így romjaiban is érdekes látvány volt. Azt hiszem, Gabi jó néhány évig itt marad.
Vacsorára csapatit ettünk, meg fűszeres mártásos zöldségeket. Határozottan ízlett. Tábortüzet raktak, néhányan zenéltek, énekeltek, később tánc is volt. Sátorban aludtunk, de nem volt kényelmetlen.
Reggeli után hosszasan csevegtem Gabival az eddig tapasztaltakról. Megmutatta milyen tárgyakat találtak a romok között. Hosszan töprengtünk melyik mire lehetett jó. Gyuri eleinte részt vett a találgatásokban, de aztán hirtelen kijelentette, hogy körülnéz a romvárosban. Gabi vállat vont és annyit mondott csak, hogy előbb ebédeljünk.
Rizs volt, saláta meg valami hal. A halat meghagytam másoknak. Aztán teáztunk és pihentünk egy keveset. Délután Gyuri elment körülnézni az ásatáson. Nekem még túl nagy volt a meleg. Gabi is azt mondta álmosító az idő, bizonyára eső készül. Gyurinak a lelkére kötöttük, hogy alkonyatra jöjjön vissza. A munkavezető figyelmeztette, ne menjen az északi oldal magasabb romjaihoz.
- Miért? – érdeklődött komoly képpel Gyuri.
-
Veszélyes hely. Van ott valami idegen erő. A munkások félnek odamenni. – és hosszan magyarázott valami fényjelenségekről.
Gyuri csak vállat vont, mint akit nem érdekel a dolog. Jobban oda kellett volna figyelnem rá. Sajnos, túl bágyadt voltam, meg én sem vettem elég komolyan a helyiek babonáit. Eszembe se jutott, hogy félthetném Gyurit. Nem volt bajba kerülős fajta. Általában jól oldotta meg a problémáit. Csak azt hagytam ki a számításból, hogy ez India.
Gyuri nem jött vissza alkonyatra. Eleinte bíztam abban, hogy csak késik.
Később arra gondoltam, hogy elkeveredett a romok között. Egy darabig vártunk rá a vacsorával. Aztán ettünk, de nyugtalankodva figyeltük a hangokat.
Gabi azzal vígasztalt, hogy a közeli erdőben régóta nincs tigris, a környező vízfolyások túl alacsonyak a krokodiloknak, és nincsenek vámpírdenevérek se. Biztatott, hogyha Gyuri eltévedt, alszik egyet a romok között, és reggel bizonyára megtaláljuk. Persze, az is lehet, hogy amikor felkel a hold, magától is visszajön. Éppen telihold volt.
Úgy döntöttem, megvárom. Hosszú éjszakám volt. Eszembe jutott, hogy egy fegyvertelen ember ellen nem kell feltétlenül egy tigris, egy párduc vagy farkas is halálos lehet. Aztán gondoltam a kígyókra is. A romok között bizonyára nem egy fajuk tanyázik, s valószínű, hogy sok köztük a mérges kígyó. Még a bennszülöttekre is gyanakodtam.
Ha már jártam volna a terepen, alighanem nekiindulok a keresésnek.
Hajnalban azonnal indultam is. Gabi úgy szaladt utánam vízzel és csapatival.
Menet közben haraptam néhány falatot, de hagytam Gyurinak is, bizonyára éhes lesz.
Dél elmúlt mire az északi részhez értünk.
- Ugye nem gondolod, hogy felmászott oda? – kérdezte Gabi és egy viszonylag jó állapotban lévő torony felé intett.
- Nem vennék rá mérget. – ismertem be.
- Bent van egy lépcső, megvárlak az aljánál, nem akarom megzavarni a kubikusaim lelkét. Ez a rom engem is nyugtalanít. Siess, ha kérhetlek.
- Mikor szoktátok látni azokat a fényjelenségeket? – kérdeztem elgondolkodva.
- Alkonyatkor, meg reggel, de néha délben is. – vont vállat Gabi
Biztos voltam benne, hogy valami komoly történt Gyurival, különben már előkerült volna. Ez persze nem gátolt abban, hogy felnyargaljak a lépcsőn.
Annyit közben is megállapíthattam, hogy a lépcső igen jó állapotban van, sőt még csak kőpor sem igazán volt rajta. A teraszon, ahová feljutottam egy érdekes mozaik volt. Dominált rajta a fehér, de a minta igazán szép volt.
Más körülmények között felhívtam volna Gabit is, de most előbb Gyurit akartam megtalálni. Ahogy körülpillantottam, a terasz fölött megvillant valami, mintha egy mozgó ablakon táncolt volna a napfény. Közelebb óvakodtam, és az egyik beugrónál megláttam egy ablakot. Gyanútlanul közelebb mentem. El is kaptak nyomban a bennszülöttek. Na szép, gondoltam először, mindjárt kiderül, miben mesterkednek. Nem ellenkeztem, mentem velük. Aztán meg bámultam egy nagyot. Egy fura férfi elé vittek. Vékony, magas figura volt, szinte légies, a feje meg igen hosszú. Nem az arca, hanem a koponyarész. Ilyen embert eddig még sehol sem láttam. Na, ő aztán semmit nem magyarázott meg, hanem kérdezősködni akart. Bizonyára különböző nyelveken próbálkozott, de egyiket sem értettem. Vonogattam hát a vállaimat.
- Hahó, Kata! – köszöntött váratlanul Gyuri.
- Na, végre, hogy rád akadtam. Mi a pokol folyik itt?
- Ha jól értelmezem, amit láttam, háború, katonai kiképzés, vagy ahhoz hasonló. Szerintem kémnek néztek, azért kaptak el.
- Ostobaság. Nincs háború. – legyintettem, bár volt bennem valami furcsa nyugtalan érzés.
- Nem vennék rá mérget. – idézte szokott mondatomat Gyuri.
- Mit láttál eddig?
- Valami repülő szerkezetet. Ránézésre henger, a meghajtása rakétaszerű. Volt riadalom, futkosás, miegymás. Lézerekkel vagy valami hasonlókkal villogtattak. Erre az ufó elhúzott. Ez a pofa valami főnök lehet, hát ilyet még nem láttam, sőt azt hiszem te se.
- Tudtál vele beszélni? – kérdeztem.
- Még nem, de úgy tűnik, dolgoznak a problémán.
- Na, húzzunk el, amíg még lehet.
- Rajta, ha lehet. – egyezett bele Gyuri mindjárt.
Kinyitottam az ajtót és a teraszon keresztül a lépcső felé indultam. Gyuri jött utánam vita nélkül. A hosszú fejűnek más volt a véleménye. Elém penderült és fenyegető hangon mondott valamit. Intettem neki, hogy táguljon, erre belém kapaszkodott. Kénytelen voltam egy önvédelmi fogást bevetni. Meglepően könnyen gyűrtem magam alá. A bennszülöttek megriadtak, de aztán fenyegetően felénk indultak. Magam elé rántottam az ellenfelemet. Úgy tűnt, ezt megértették, mert megálltak és zavartan tanakodni kezdtek.
Előre küldtem Gyurit, aztán foglyom fedezékében én is sietve hátráltam.
A lépcső tetején elengedtem. Lerohantunk. Senki nem jött utánunk.
Gabi örült, hogy megtaláltam Gyurit. Visszamentünk a táborba. Ettünk, aztán elheveredtünk. Gyuri elmesélte kalandját Gabinak és Gordonnak is. Gordont különösen érdekelte az a szokatlan repülő szerkezet. Végül annyit mondott, hogy Gyuri bizonyára vimánát látott.
- És a hosszúfejű miféle lény? – érdeklődtem.
- Ki tudja? Én nem láttam. – vont vállat Gordon, szinte irigykedve.
Aztán megkérdeztem Gordont, miféle társaság táborozik a romok között. Gordon csak bámult rám. Végül bevallotta, hogy járt már ott fent az egyik délután, de nem látott senkit. Amikor a beugróról és az ablakról kérdeztem, meg a kis szobáról a teraszon, megint a fejét csóválta. Szerinte napszúrást kaphattam. Esküdött rá, hogy nincs ott ablak, sem szoba, sőt még fal se, és nincs ott senki. Fura egy helyzet. Mi láttuk. Talán maradnunk kellett volna és szót érteni a hosszú fejűvel, de kissé ideges voltam. Gyuri meg úgy tűnt, örült, hogy érte mentem és elszabadulhatott. Mindenképpen végig kell gondolnom a kérdést.
Persze majd holnap, most álmos vagyok."
Ezzel azonban vége is volt a feljegyzéseknek. Törhettem rajta a fejem.
Reméltem Gordon többet tud az esetről, mint Kata.
Mire visszaértem a szállásomra, Gordon már nem volt sehol. Próbáltam telefonon elérni, de senki sem felelt. Fura egy helyzet. Sikerült Gordonnak lelépni és most bujkál? Végül is ki elől? Vagy elkapták? Kik és miért? Veszélyben vagyok esetleg én is? Mibe tenyerelt bele az a hebehurgya Gyuri?
Ahogy megnyugodtam, és alaposan körülnéztem, szembe ötlött néhány furcsaság. Elsőként Gordon telefonját találtam meg, kikapcsolva persze. Aztán az egyik táskámból még néhány furcsa tárgy került elő, köztük Gordon útlevele. Tehát elkapták, bárki volt is a nyomában. Hozzám került a pénztárcája is, több mint huszonötezer fonttal. Ott találtam a régi vakus fényképezőgépemet is, amit eredetileg a polcra raktam. Talán két üres kockát hagytam rajta, most tele volt. Nem törtem a fejem, elvittem le a fotós boltba előhívatni. Holnapra kész lesz, ígérték. Úgy is lett. Kíváncsian vártam, mi került az utolsó kockákra. Mi volt az, amit Gordonnak mindenképpen le kellett fényképeznie?
Leesett az állam, mikor megláttam. Nem vagyok egy India szakértő, de ez csak valami démon lehet. Gordon biztosan tudná a nevét. A képen a rém mögött az Adria kéklett. Tudtam, ez nem egy tréfás fotós trükk. Ráksasza. Ez az!
Magam sem tudom, hogy jutott eszembe Tony. Talán itt is mágia munkált? Ahogy kinéztem az ablakon, a kikötőnél Tony hajóját láttam meg. Pár perc múlva természetesen ő kopogott be az ajtón. Nem volt megnyugtató a kinézete. Legalább olyan űzöttnek látszott, mint Gordon tegnap. Annyit elárulhatok róla, hogy külsőleg tipikus latin szeretőt formáz. Valójában egy kemény fickó, durva munkákra, de már dolgozott nekem és tudom kezelni.
- Bajban vagyok, segíts. – kérte mindjárt célra törve.
- Ne kímélj, mesélj! – ültem le a fotelba.
- Rövid az ügy. Adósságom van az egyik Donnál, és nincs semmim, amiből pénzt csinálhatnék. A hajóm kevés az adóssághoz. A Don csak két nap haladékot adott. Tudom, nálad is adós vagyok, de talán van még hitelem.
- Volna egy ügyem számodra. Figyelmeztetlek, rázós ügy.
- Megegyeztünk. – vágta rá azonnal Tony.
Ebből is látszott, hogy kétségbeejtő helyzetben van. Rákérdeztem.
- Meggondoltad?
- A Don azt mondta, nem érdekli, ölök, vagy eladom magam, csak szerezzek pénzt, különben végem. Ha mondom, hogy megbízásom van, talán vár még.
- Add oda a hajót, de mondd, hogy később visszavásárolnád, meg itt van ez. – dobtam oda Gordon tárcáját. – Nem kell megadnod, amivel lógsz, de a többit csak a végén kapod.
- Ezt a férfit kell megtalálnod – adtam fényképet Gordonról. Utoljára Indiában volt egy ásatáson, de tegnap találkoztam vele. Itt tűnt el valahogy. Ez a kép kapcsolatban van az esettel.
Röviden elmeséltem az előzményeket.
- Még mindig vállalod? – kérdeztem meg végül.
- Nincs választási lehetőség. Ez egy rázós ügy, de túlélhetőnek tűnik. Majd beugrom a Szibillához. Elég, ha útba igazít.
Megkönnyebbültem, mikor elindult. Ha vállalta, teljesíti, ebben biztos lehetek.
Érdekel a rejtély megoldása.
Gordon, meg a hosszúfejű, egy ráksasza meg a maffia, Tony meg a vimana és India titkai. Hogy ebből mi lesz? Nagy játszma, annyi bizonyos.
Remélem, megtudom a végét.