Édesanyám csókja

Édesanyám csókja, érzem, ahogy adja,
illata takarta életem sebét.
Óvott fúvó széltől, ködbe sem engedett -
csókolnám kezét.

Hajamba túrt kuszán, átölelt jó anyám.
Az ajkával, puhán, egy csókot lehelt
súgva homlokomra, a szemét lehunyva -
emberré nevelt.

Örömét ma látom, könnye harmatában,
kezét megsimítom. Ó, már hogy remeg!
Életem kísérte, édesanyám csókja -
a szívem felett.

Áldással, ha csüngök ma az élet ajkán,
Kedves Édesanyám, köszönöm neked.
Szavak nem kellenek, most az haszontalan -
csókom reszketeg.