Leitersdorfer Béla - Lajta Bélaként lett a századelő legjelentősebb és Lechner Ödön mellett legismertebb építészévé. Óbudai iparoscsaládban született, atyja, Leitersdorfer Dávid szabómester, a pesti izraelita hitközség tekintélyes polgára, 1899-ben a Chevra Kadisa tagja volt. Pesten, a Reáltanoda utcai Főreáliskolában tanult, majd 1896-ban a budapesti József Műegyetemen szerzett építész oklevelet. A magyar szecessziós építészetben kiemelt szerepet játszó Lechner tanítványok közé tartozott, de az egyetemen Hauszmann Alajos és Steindl Imre tanítványa volt. Több külföldi tanulmányutat is tett: egy évet töltött Olaszországban, majd Berlinbe utazott, ahol Alfred Messel irodájában dolgozott. Innen Londonba ment, és Richard Norman Shaw irodájában vállalt munkát. Angliai tanulmányútja idején készített lipótvárosi zsinagóga pályaterve első önálló építészi jelentkezése, amivel a harmadik díjat nyerte el. Spanyolország és Marokkó után 1900-ban Franciaországba utazott, a Párizsi Világkiállítás idején itt ismerkedett meg a finn Saarinen építészetével. Hazatérve elsősorban a magyar népi építészetet kutatta, jelentős népművészeti gyűjteményt hozott létre. 1900 körül alapított saját irodát, tervezőirodájában új, közösségi munkát honosított meg. Lajta Béla is elsősorban jól, minél puritánabbul jól akar építeni. Egy-egy gazdagodást ígérő népmotívumért hónapokig utazza az ország legismeretlenebb vidékeit és a felfedező szeretetével tud örülni minden új, friss szín- és formakombinációnak. A részletekben általában ez az elmélyedő, mindent analizáló és egyre kisebb egységekre felosztó behatolás jellemzi; az épület nagy, konstruktív vonalainak elgondolásában igazi, nagyszabású, a külső szépségért semmi koncesszióra nem hajlandó architektus; de az épületet körülfogó kerítésnek, vagy az előcsarnok lámpájának egy-egy motívumával hetekig el tud bíbelődni. Ez a kettősség nagyon jellemző művészetére: férfiasság és erő az elgondolásban, gyengédség és játékos fantázia a részletek kitalálásában.

1902—1904 között épülnek fel Lajta első házai, a hűvösvölgyi villa (a Völgy-utcában), a szirmai gazdaság kastélya és a zentai tűzoltókaszárnya. Egyik első munkája továbbá, a Bárd zeneműbolt (1900, V. Kossuth Lajos u. 4.) belsőépítészeti kialakítása volt, e berendezés egyes elemei az üzletben ma is láthatók. Számos pályázaton indult ezekben az években, a bécsi Gerngross áruház, illetve a Pozsonyi Postaigazgatóság pályázatán példaképével, Lechner Ödönnel közösen vett részt. Pályájának ezt a korszakát ő maga is Lechner-periódusnak nevezi. Az angol vidéki építészet hatása először a Malonyay-villa, tervein mutatkozik meg, ahol a Queen Anne stílus sajátosan keveredik az erdélyi parasztházak jellegzetességeivel. Az első nagyobb alkotás, mely a fiatal építő erejét megpróbálja, 1905-07 között épült fel a Wechselmann Ignác és Neuschloss Zsófia adományából alapított Vakok Tanintézete. Itt már a finn és az angol építészet hatásai érződnek. Jellegzetesek a kő- és téglaburkolatok, a "Saarinen-ablak", és a parabolaív alkalmazása. Kissé átalakítva ma is látható Hecht Jónás papírüzlete számára tervezett portálja. Fontos munkája a Salgótarjáni úti Izraelita temetőben álló ravatalozó (1908). A Pesti Chevra Khadisha Gyógyíthatatlan betegek Intézete tervezésénél Lajta fontosnak tartotta, hogy ne rideg kórház-börtön, hanem valóban "szeretetház", barátságos otthon épüljön. Ezt szolgálja az épület belső falfestése, színes, magyaros népi motívumokkal. A homlokzaton keverednek a különböző hatások, feltűnik antik elemekből álló portikusz, és székely kontyos tető is. Az építészeti pályázatán a zsűri két első díjat ítélt oda. Az egyiket Leitersdorfer Béla kapta, a másikat Bálint és Jámbor építőművészek. Nem sokkal később tervezi a Székesfővárosi Kereskedelmi Iskolát. A zárt sorú beépítésbe illeszkedő L-alaprajzú épület belső díszítése és bútorai bécsi előképekre utalnak (a belső architektúra és számos berendezési tárgy eredeti állapotában maradt meg).
A különleges, art-deco stílusú Parisiana mulatót többször átépítették. A mulató célja egészen új feladatot állít a monumentálisát az egyszerűségben kereső művésznek. Kétségtelen, hogy egy mulatóhelynek feltűnnie, harsognia kell: ezt a lényegében ízléstelenségre kihívó feladatot a legízlésesebben és egészen újszerűén oldotta meg. A szürke márvánnyal borított homlokzat, melyet vörösrézből domborított és aranyozott attika koronáz, felettébb díszes és feltűnő, mégis egységes voltában ízléses és eredeti benyomást adó. Pompája erősen keleties ízű; szándékában talán magyaros. Ma az eredeti homlokzat König Tamás és Wagner Péter építészek tervezésében készült rekonstrukcióját láthatjuk (ma: Új Színház).

A nagyobb feladatok közben szeretettel foglalkozott Lajta kisebb megbízásokkal is. Különösen a temető művészete foglalkoztatta mindig erősen; a régi és az új zsidó temetőnek több nagyon artisztikus síremléke tőle való (a Guttmann-, a Sváb-család, a Schmild család stb. síremléke). A zsidó vallási felfogás minden díszt megvető komorsága, valami archaisztikus monumentalitás és e művészt jellemző, mindent a leglényegesebbre leegyszerűsítő anyagérzés adja sajátos eredetiségüket. Lajta műve a régi zsidó temető szép, de még nem a legtudatosabb Lajtára valló halottasháza és még szebb kapuja is. Fivérei számára tervezte a Leitersdorfer üzlet- és bérházat, az itt működő Rózsavölgyi zeneműbolt belső Wiener Werkstätte hatását mutató berendezését Kozma Lajos tervezte. A megvalósult épület jelentősen eltért a tervezettől, a gazdag ornamentika eltűnt, a függőleges tengelyek helyett a vízszintes sávok kaptak hangsúly. Nagyon változatosan, minden feladathoz szinte újjáalakultan, mutatják meg művészünket legújabb alkotásai: az egykori Rákóczi-úti Erzsébetvárosi Bank (ma Gázművek).

A Székesfőváros által 1910-ben Központi Könyvtár és Közművelődési Intézet tervezésére kiírt pályázatot Lajta nyerte meg. A tervezési programot Szabó Ervin készítette, a könyvtár mellett, előadóterem, képtár, gyermekkönyvtár, csillagvizsgáló torony is lett volna az épületben. A terv a háború miatt nem valósult meg. Ugyanezért csak Lajta halála után készült el a Pesti Zsidó Hitközség Alapítványi Gimnáziuma (1913-14, XIV. ker. Abonyi út 7-9.). Lajta 1920-ban, 47 évesen hunyt el Bécsben.

Forrás: http://www.btm.hu