Az amerikai-úti Szeretetház, már hasonlíthatatlanul tökéletesebb, mint a Vakok Intézete, sőt nyilván a legjobb ilyenfajta épületünk. A feladatnak ugyanaz az elmélyedő szeretete itt már a céltudatosság és a logika biztos útjain jár. A homlokzat benyomása egészen monumentális és mégis intim, mint egy kerti ház, amelybe megpihenni kívánkozunk. A végtelenül nyugodt felületet csak egyetlen háromszögű orom tagolja feleslegesen az épület közepén, megbontva a tető egyenes vonalát. Különben minden a helyén van; az oldaltornyok, melyek a lépcsőházaknak adnak impozáns befejezést, a loggiák, melyeket az erkély szükséglete támogat indokolással (itt sütkéreznek a napon a szeretet ápoltjai — a gyógyíthatatlanok); az épület egész alaprajza leolvasható erről a homlokzatról, melynek legrejtettebb padlásablakát is szerető gond rajzolta. A belseje pedig nemcsak tökéletes ennek az épületnek; a hibátlanságnál több az a pozitívuma a kedélynek és a fantáziának, mely a számtalan részletből a szemünkbe kacag. Derült, vigasztaló és pompásan színes itt minden; hogy a kitűnően megoldott helyiségekből csak egyet említsünk meg, hát a furcsán magyaros kis zsidó imaszobából annyi üdeség árad, hogy benne mosolyogni és hinni kell az embernek.