Feltűnően karcsú oszlopok felett hatalmas tömegű, nyugodtan tagolt sík felület különös, de kecses ellentét. Tulajdonképpen antik eszme: a dogé-palota eredetiségben páratlan architektúrájára kell gondolnunk és bizonyára erre gondolt művészünk is, akinek izgalmas feladatul kínálkozott ennek a nagyszerű antik épületnek a modern nagyvárosi utcába való áttelepítése és átstilizálása. Mert a kettő különbségében ott van a kor és a rendeltetés minden különbsége. És tulajdonképpen a rendeltetés és a konstrukció szükségszerű tényezői vonzották itt az antik analógiát. Az épületet csakugyan ezek a kissé nyugtalanítóan is karcsú oszlopok tartják (mögöttük van a nagy világosságfelületeket kívánó bankhelyiség, fölöttük a bérház), ezeket a vaspilléreket burkolni kellett a tűzveszedelem eshetősége miatt, de csak éppen burkolni, márvánnyal; oszloptalpra és fejre nem volt szükség, az oszlop mindjárt szép forma is, a téglaanyag karaktere pedig színben és tömegben dekoratív hatással érvényesül a homlokzaton, melyet ezenfelül egyénivé és művészivé szelídült magyar ornamentika díszít. A manzárd-tető helyett visszaugró teraszon alárendelt emeletsor fejezi be a házat.