A Távol-Kelet művészetére a buddhizmus gyakorolta a legnagyobb hatást. A vallás hatása az egyes területek építészeti jellegzetességeit tekintve komoly különbséget mutat, így Kelet-Ázsiában nem alakult ki egységes stílus. A művek rendszerint szent életű embereket vagy isteneket jelenítenek meg. Ha áttekintjük az ókori Kína különféle kultúráit, északon a Jangsaót találjuk; jellemzője a földművelő faluközösség és a festett kerámia, az i.e. 4-5. évezredben. A 3. és a korai 2. évezredben a Lungsan-kultúra következett: ismert fekete és szürke fazekasságáról: I. e. 850 körül alakult ki a Sang-civilizáció, majd i. e. 1100-tól a Csou-kor. A közép- és dél-kínai történelem kissé eltér az északitól; a Jangsaóval párhuzamosan kialakul egy zsinórmintás fazekasságáról azonosított kultúra, melyet Indokinában Hoabinh-nek neveznek. A 4. évezredben több fejlett, rizstermelést folytató kultúra jött létre a Huaj- és a Gyöngy-folyó mentén; az archeológusok ezt lungsanoidként osztályozzák. A Sang- és Csou-civilizáció azonban fokozatosan benyomult délre, és a Csin- és Han-birodalom végül az i. e. 2. század alatt egyesítette Kína nagyobb részét. Egységes mértékrendszer és egységes kínai írásrendszer alakul ki, ekkor történik a Nagy Fal építésének kezdete. (i. e. 1 300 - első államalakulatok Kínában).  Kína az egyetlen ország amelynek kultúrája az egyetlen folyamatos kultúra a világon.

Az ókorban beszélhetünk még Indus melletti kultúrákról (Kr. 2 500-Kr.e. 1 900). Az Indus folyó felső és középső szakaszán egymástól 560 km-re alakultak ki a Harappai és Mohedzso Dárói kultúrák. Magas színvonalú kézművesség jellemzi, saját írással rendelkező kultúrák. Az indiai civilizáció fejlettségéről árulkodik, hogy nagy városaiban, jól kiépített vízvezeték- és csatornarendszerre bukkantak, az utcai szennyvizet is derítőkbe gyűjtötték. Az ásatásokon még közfürdő nyomaira is rátaláltak.

Egyiptom - A fáraók által uralt ókori Egyiptom öt fő korszakra tagolódik. A dinasztiákat megelőző korban, az i. e. 4. évezred végéig a területszerző törzsi háborúkból két királyság emelkedett ki, a Nílus deltavidékén fekvő Alsó-Egyiptom és attól délre, Felső-Egyiptom. Archaikus korban (i. e. 2 955-i. e. 2 635) az I. dinasztiát alapító legendás fáraó, Ménész egyesítette a két királyságot. Óbirodalom kora (i. e. 2 635- i. e. 2 155) az egyesített állam első fénykora. Ez a piramisépítő fáraók kora. Az akkor uralkodó nagy fáraók, Kheopsz, Kheprén és Mükeriosz, a kormányzás és kultúra központja Memphisz, a főváros. Az átmeneti kor súlyos válsága után következett a középbirodalom kora. (i. e.  2 040- i.e. 1 785) Az új főváros Théba Felső-Egyiptomban kezdett kiépülni. Ezután a második átmeneti korban a egy lovas nomád nép a hükszószok megszállják és leigázzák Egyiptomot. Az idegenek kiűzése után az Újbirodalom korában (i. e. 1 552- i. e. 1 070) a művészet újból felvirágzik, Egyiptom ekkor éri el legnagyobb területi kiterjedését. Fontosabb emlékek ekkor az első barlangsírok a Királyok Völgyében. A késői birodalom korára (i. e. 715-i. e. 332)belső harcok, Théba pusztulása, szétbomláshoz vezetés a jellemző, így Egyiptom a hódítok martalékává lett. Az Egyiptomi művészet, ezen belül az építészet meghatározó eleme a halál utáni élet létezésének feltétlen elfogadása volt. A társadalmi hierarchia csúcsán a fáraó állt, akit nem csak uralkodónak, hanem isteni hatalmú személynek tekintettek, később, a 4. dinasztia idején pedig már egyenesen Ré Napisten fiaként tiszteltek. Az uralkodókat haláluk után bebalzsamozták, majd használati tárgyaikkal, szolgáikkal együtt piramisokba temették, amely kultusz egészen i. e. 2 150-ig volt érvényben.

Az i.e. 6. század a dél-iráni perzsák szerezték meg az egész Irán feletti uralmat. Ezután a perzsa-méd haderő (ekkor a perzsák még fennhatóság alatt álltak), Kürosz vezetésével megindult nyugat felé, s az ókori Közel-Kelet nagy kultúrait néhány évtized alatt hatalmuk alá vonták. Ilyen területek voltak: Elő-Ázsia, Kis-Ázsia, az Égei-tenger szigetei és Egyiptom is. Daireosz (Kr. e 5. sz.) uralkodása idején éli virágkorát Perzsia (gazdasági egységbe kovácsolja az ókori Keletet), főváros: Perszepolisz, 20 satrapiára (kormányzóság) osztja a birodalmat, útépítések, fejlett postaszolgálat, egységes pénz és mértékrendszer jellemzi. A hatalmas zsarnok birodalmat Nagy Sándor döntötte meg, alig két évszázados fennállás után. A perzsa kultúra magába olvasztotta a behódolt területek ősi kultúráit, de keletről átvette az indiai, nyugatról pedig a görög kultúra számos elemét is, a perzsa ábrázoló művészet leginkább az asszírokéval áll rokonságban.