A művészet Mezopotámia történelmének minden korszakában igen fejlett ugyan - kivételt képez a festészet. Összefoglalva festészetük jellemző vonásai:

• fontos szerepe lehetett, de csak nagyon szerény számú lelet / festmény maradt fenn,
• A paloták díszítéséül szolgáltak, témájuk a domborművekével mutat hasonlóságot.
• A festmények mellett igen kedvelt díszítés volt a mozaik, a falak színes mázas téglákkal való beborítása. pl. Istar-kapu

Mázas téglából kirakott oroszlán és sárkány, egy-egy példánya a százhuszonöt állatfigurának, amely a Felvonulási út elejét díszítette. Ez az út átszelte Babilont az Istár-kaputól a nagy zikkurratig. A fehér, vörös és sárga színű, kitátott szájú oroszlánfigurák, valamint más állatok magassága a két métert is meghaladja.

 Távol-Kelet, azaz a kínai kultúra festészetéről nincs ókori emlékünk. Főleg kerámiákon és fegyvereken fennmaradó ábrák utalnak festészetére, így a bronzedények ábráin fennmaradó tőrbaltás emberfigurák, valamint korabeli lándzsafejen ábrázolt sárkány-figurái. Előkerültek olyan sírkamrák, amelyeket eredeti színes falfestmények díszítenek. Később a sírkompozícióról áttértek a térbeli ábrázolásra.

 Harappai és Mohendzso Dárói kultúráknak (Pakisztán) festészetére a festett agyagedény a jellemző, de nagyon kevés lelet maradt.

Nem ez jellemző Egyiptomra. Még ma is nehéz kimerítően beszélni festészetük minden részletéről.  Festészetük fő jellemvonásai:

• A sírkamrákat előszeretettel díszítették festményekkel.
• A speciális ábrázolás szabályait rögzítették (kánon): Fej profilból, szem szemből, felsőtörzs elölnézetből, mell hónalj alatt oldalról, csípőtől lefelé oldalról.
• Síkszerűen ábrázoltak, jellegzetes szimbolikát használva.
• Szalagszerű kompozíciót alkottak általában, az egymás mögötti elhelyezést az alakok egymás fölé helyezésével érzékeltették.
• Nem használtak egységes nézőpontot és térbeli mélységet.
• Kedvelték az élénk színeket. Pl. a piramisok falfestményei.

FoglalkozásokLudak Médiumi ludak híres festményének részlete

Nefermaat és Itet sírjából való, a 4. dinasztia első királyának uralkodása alatt készült, i. e. 2550 körül. A  festményen a fekete és fehér között már finoman árnyalt színskálát is alkalmaztak. Természetes  színezőanyagok a festékek: vasoxidból készült a vörös, a gesztenyebarna; malachitból és azuritból a zöld és kék. A formák pontossága, a színek hitelessége, a tökéletes kidolgozás hatására akár egy zoológiai kézikönyv illusztrációja is lehetne. A szürkés-rózsaszín alapozás még inkább kiemeli azokat a precíz tónusokat, amelyekkel a hat szárnyast megfestették, közöttük az annyira jellegzetes nílusi ludat.

 Az Újbirodalom kezdetétől az előkelők temetőjének sírjai a festészet felvirágozását tanúsítják. Elsőként a mellékszereplőket - a mozgásban lévő szolgákat vagy kézműveseket és az állatokat - ábrázolták szabadabban. Ettől kezdve az emberi test - a szép hölgyek és az előkelő nagyurak - ábrázolása mind kecsesebbé és szebbé vált. A formák egyre törékenyebbek, a színek kevésbé nyersek, a sziluettek nem olyan súlyosak, és a kontúrok mind hajlékonyabbak. Az áttetszőséget a színek intenzitásának csökkentésével érték el. A testek körvonalai kevésbé szigorúak, a kontúr megtörik, felszabadítva a benne foglalt, most már mozgásba lendülő festett tömeget. A ruházat és a paróka eleganciája olyan hangsúlyozottá vált, hogy olykor elfedte azokat az elemeket, amelyeknek hajdan, a nem esztétikai eredetű szabályok értelmében igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Thébában az előkelők temetője az egyiptomi festészet valóságos múzeuma. A kápolnák díszítését irányító névtelen festők mindegyike igazi mester volt. Ennek példája a falfestmény részlet - Nofertari királyné thébai sírjából (66. sz. sír). Második Ramszesz kedvenc feleségének alakja (a képen baloldalt) sokkal élőbb, mint a jobboldalt álló Néith istennő figurája. Nofertari áttetsző ruhája a kor divatját követi, míg az istennő vállpántos öltözéke egy régi, hagyományos viseletet idéz, ezzel utalva időtlen, isteni voltára.

Részlet Nebamon sírjának falfestményeiből, amelyek a "Völgy Ünnepe" alkalmából rendezett lakomát örökítették meg. Az ünnepséget az istenek, a halottak, valamint minden élő családtag és barát tiszteletére tartották. A két táncosnő mozgása szokatlanul könnyed. A két kecsesen ülő zenélő nő szembeforduló ábrázolása egyedülálló példa az újbirodalmi festészetben.