|
Európában és Ázsiában szocialista országok jönnek létre a második világháború után. A politikai rendszer alakulása a megszálló országtól (nyugati hatalmak hadserege vagy Vörös Hadsereg); az esetleges emigráns kormány státuszától, a nemzeti tradícióktól, a különböző ideológiájú pártok erejétől, világháború pusztításának mértékétől függött. USA, Anglia és Franciaország a demokratikus választások megtartását támogatja Kelet- és Közép-Európában, míg a Szovjetunió mindenütt támogatja a kommunista pártokat és a szocialista átalakulást.
Közép-Kelet-Európában két úton megy végbe a "szocialista átalakulás": 1. Lengyelország, Balkán, ahol a kommunisták kezdettől fogva erős pozíciókkal rendelkeznek a hatalomban, a választások nem demokratikus módon zajlanak le a háború után, s ezek a manipulált választások a kommunista párt győzelmét jelentik (ez a kommunista hatalomátvétel); 2. Csehszlovákia, Magyarország, Románia, ahol a kommunista pártnak nincs erős támogatottsága, a többé kevésbé demokratikus választások csak a kezdetét jelentik a pártok harcának. Partizánok és a szovjet hadsereg szabadította fel a területeket a német uralom alól. Bulgáriában, Albániába, Jugoszláviában a népfrontból kiszorítják a polgári erőket, a kommunisták diadalmaskodnak, programjuk: földosztás majd szövetkezesítés, ipari üzemek államosítása, személyi kultusz ideológiája, centrális államszervezet bevezetése. Európa többi országaiban bevezetik a proletárdiktatúrát. 1949. megalakul a Német Szövetségi Köztársaság, válaszul a szovjet zónában létrehozták a Német Demokratikus Köztársaságot. Európa kettészakad politikai és gazdasági értelemben is: nyugat-európai országokban az amerikai gazdasági eszme jut hatalomra, Kelet-Európában a Kominform fogja össze az országokat, moszkvai irányítással. A kettészakadást megpecsételi a katonai szövetség, a NATO (1949.) megalakulása, amely embargót hirdet szocialista országok ellen, valamint a KGST (1949.) megalakulása a szocialista országok között, amivel a Szovjetunió fokozza gazdasági befolyását a szocialista országok között. A szocialista országokon belül kitelepítési hullám söpör végi, amelynek indoka a háborús bűnök megtorlása, ám valójában a rendezetlen nemzeti identitástudat kifejeződése és kihasználása az egymás elleni uszításban, a megosztottság fenntartásában, vagyis a félelem szellemének megőrzésében. A kitelepítésekkel kialakul egy egységes nemzetállam hamis mítosza, amely a 1980-as évektől nyílt zavargásokba torkollik. A szocialista országok képtelenek az egymás közötti konfliktusaikat (pl. nemzetiségi kérdés) kezelni, szolgai módon másolják a szovjetrendszert a rossz gazdasági mechanizmus (erőltetett nehézipar fejlesztés) és az antidemokratikus, terrorisztikus társadalmi rendszer tekintetében.
Az 1950-es 60-as években számos megmozdulás mutatott rá a szocialista országok működésének ellentmondásaira és gyengeségére. (1953. kelet-német, 1956. magyarországi és lengyelországi, 1968 prágai forradalmi megmozdulások). A hruscsovi (majd brezsnyevi) politika azonban nem engedett alapvető változásokat, a forradalmi megmozdulásokat súlyos megtorlás követte. A berlini fal felhúzása (1961) az elzárkózás, a különállás jelképe lesz. Az 1950-80 közötti évekre jellemző az egypártrendszer, erőszakos szövetkezesítés illetve állami gazdaságok létrehozása, államosítják az ipar és a kultúra összes területét, erőszakos tervgazdálkodás - mindez a 1990-es években Kelet-, és Közép-Európában a szocialista tábor felbomlását eredményezi. 1991. megszűnik a Varsói Szerződés és a KGST.
Nyugat-Európa amerikanizálódik. Gazdaságilag sikerül legyőzniük a kisebb nagyobb válságokat, törekszenek a gazdasági, katonai és politikai együttműködésre. (1948. OEEC: Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete megalakítása, 1957. Európai Gazdasági Közösség létrehozása). Az ötvenes évek a hidegháború évei. A kezdeti politikai összefogásuk célja megakadályozni újabb szocialista országok létrejöttét. Az USA maga vállalja a vezető szerepet a világban, mint a demokrácia és szabad kereskedelem védelmezője, amit a szocialista országok sértenek, ezért hirdet fegyverkezési versenyt ellenük. 1949. NATO létrehozása a béke védelmében, erős katonai háttérrel. A 60-as 70-es években erősödnek a szakszervezeti mozgalmak, a sok bevándorló vendégmunkás és a gazdasági regresszió elősegíti a szélsőjobboldali ideológiák terjedését is, 80-as években megjelennek önálló politikai programmal a zöld pártok. A fogyasztói társadalom elleni első lázadást a 68-as diákmegmozdulások jelentik, a hippi mozgalom, a beat zene az új művészeti irányzatok mind-mind lázadás az "apák" teremtette társadalom ellen. 1970-75 között megkezdődik az enyhülés a két világrendszer között, s ez 1990-ben a német egység létrejöttéhez vezet (Fal lebontása), majd 1993-ban megalakul az Európai Unió. (melynek ma már Magyarország is tagja)
Ebben a korszakban az
Európán kívüli földrészekre
is jellemző a két világrend küzdelme
A hatvanas évekig Kelet-, és Közép-Európa, így Magyarország művészetét minden területen a sematizmus, a "szocialista realizmusnak" csúfolt, sztálini inspirációjú alkotások jellemzik. A hatvanas évektől bontakozik ki az "új hullám". Nyugat-Európában a második világháború után a művészet súlypontja az USA-ba tevődik át.
A 20. század végének művészeti irányzatai javarészt Amerikában alakultak ki és virágoztak, az absztrakt expresszionizmustól kezdve a minimál artig, pop-artig, hiperrealizmusig és land-artig. Az európai művészet lényegében a háború előtti izmusokat variálja. A korszak művészeti irányzatait a neoavantgárd kifejezéssel lehet összefoglalni. A modern európai művészetben vezető szerepet játszanak a magyar művészek. A század végére a művészek világa teljesen nyitott lett mindenféle új gondolat és nyersanyag felé, s a szó szoros értelmében nemzetközivé vált. A 20. század második felének művészeti mozgalmai:
|
és
a a politikai kettészakadás. Így 1949-ben a kommunisták kezére kerül Kína. Az
ötvenes években, a koreai háború eredménye, hogy Korea megosztottsága
állandósul. 1959-ben Fidel Castro vezetésével Kuba szocialista útra tér,
baloldali diktatúrát épít ki. 1960-65 között az Afrikai országok több lépcsőben
szabadulnak fel. Vietnam megosztottsága fennmarad - a Vietnami
Demokratikus Köztársaságot Szovjetunió és Kína támogatja, a Kommunista ellenes
erők pedig francia és amerikai támogatottságot élveznek. 1964. dél-vietnami
hajók északiakat támadnak meg a Tonkini-öbölben, amelyben a délieket támogató
amerikai hajók is támadást kapnak, ezért Johnson elnök parancsot ad
Észak-Vietnam bombázására. A vietnami háború elhúzódik 1973-ig, amikor is Nixon
(és Kissinger) Párizsban aláírta a fegyverszünetet, 1975-ben pedig egyesítették
Vietnám területét.. 1985-95 között rendszeressé váltak a szovjet (orosz) és
amerikai vezetők csúcstalálkozói. 
