Anna Ternheim:
Vaksi kódorgás / Walking Aimlessly
Lett a reményre rímem,
pedig kinn-benn minden sötét:
ellobbant fények sora
zárlatos kétség körül.
Ez a rím összetart
legalább egy
napra,
(ami lassan eljön, gyorsan eltelik),
és velem marad akár reggelig.
Körforgás,
vaksi kódorgás,
lassú kóborlás.
Kékes hajnal hörög,
a nap lassan felpörög,
s mindent összekuszál:
ki-be jár majd a szó, meg nem áll…
De meglett rímem nem hagy, eltelít,
és velem marad végig, reggelig.
Előző 