Anna Ternheim:
A parton / Shoreline
Nyolc vagy kilenc voltam,
folyton csodát szagoltam,
azóta is csak várom,
hogy picit valóra váljon,
már étvágyam sincs, se pardon,
csak állok-várok a parton:
úgy, tisztán
csak a semmi tekint rám,
úgy tisztán
csak a semmi tekint rám.
Persze te is változtál, s mintha
másképp járna a hinta,
vagy rossz, üveges szemmel
más képet láthat az ember.
Dolgozunk, hogyha hagyják,
az időt pénzért adják,
érmék csillognak, csalnak,
hiába dőlsz a falnak.
Árnyak vagyunk,
árnyak vagyunk,
Gyerekkorunk árnyai.
Már rég nem vagyunk,
más sem vagyunk,
csak a gyerekkor árnyai.
Előző 