Nyári erdőn
Itt én őrködök hidegen,
távol kutyáim játszanak,
rezzenésüket figyelem:
vadászok ők, aztán vadak.
Gyertyánok csendjét szétszedik,
ijednek bárányfellegek,
csaholásukkal kérkedik
megannyi apró szélgyerek.
Ijedek én is, szédülök,
lobog az ég, a föld forog:
„Ide hozzám, két rossz kölök!
A végén még szikrát fogok!
Csiholtok gyertyános tüzet!”
Ámul a Nap, és szétterül,
nyolc kerge láb felém üget,
futunk kutyául „emberül”.
Előző 