Örök
Mert elveszett, mi később megkerült,
hiánya aztán onnét idelátszott,
akárhogy is szorítottad belül,
csak visszatérő örök sóhajtásod:
kapkodtál érte ködben,
köd mögött,
mert megkerült,
de mégis elszökött.
„A ködben lámpák ülnek, madarak” *
fényes pihék a fészkelő homályon,
kóbor vadak fülelnek, hallanak:
csak suhogás a csillag szülte tájon.
Nem tudják, nem felejtik, mire jött,
hogy megkerült,
de mégis elszökött.
* Takács Zsuzsa: Lámpák, madarak
Előző 