Mia
Jógi-cicánk Mia úr
(keresztszülőt ne kérdezz!)
ölünkben ül, cudarul
nehéz hely felnövéshez:
Ihol egy mamlasz kuvasz
amott puli a strázsán,
járnak, mint kettős ravasz
pokol vad promenádján.
Gondolnád: Mia bosszús,
sorsa cellába írta,
hangja, ha van is: „basszus”
pedig fülkürtje kurta,
S bár ki még sose téved,
hibátlan hall-nyugalma:
dolga akad temérdek
ágyban, párnák közt alva.
Ölünkben jár-kel, árván,
dorombolgat magába',
égi arany szeráfként
bámul a szarufákra.
Csitítja siccegésünk
bölcs jógi-hullámhosszon
simítva hitszegést – csüng
ezen a földi poszton.
Ebben a rőt pokolban
pirulunk ember-módra:
„Mia, ha jó napod van,
emlékezz meg Fönn róla!”
Előző 