Iza jegyzet:
Eddig minden évben szerencsére sikerült az Irodalmi Rádió alkotó táborában részt vennem. Nem volt ez másképpen 2011ben sem, amint erről és a többi táborról is olvashat az idelátogató honlapomon (Utazás ->Alkotó tábor). Kőszeg volt legutóbb a célpont. Amint ez kiderült, felvetődött bennem egy ötlet. Rácz Kati alkotó társam Győrben él és már évek óta hív - látogassam egyszer meg. Itt a soha vissza nem térő alkalom. Össze kéne kötni a kettőt, Katinak van autója, bizonyára azzal utazik a táborba, menjünk együtt, dupla élvezet! Leleveleztük jó előre, Kati belement, így a közös csapatprogram előtt 3 nappal 2011 július 8.-án pénteken hajnalban buszra ültem - irány Győr! 9 óra körül el szerettem volna hívni telefonon Katát, de lemerült a mobil telefonom. Amint a győri buszpályaudvarra begurultunk körülnéztem, sehol sem találtam a lányt. Mit tegyek? Majd megpróbálom az otthoni telefonon hívni - gondoltam. Leszállunk, még mindig senki. Most mi lesz? Közben a csomagtartóból adják ki a bőröndöket, érte megyek - semmi. Egyszer csak látom ám valaki mosolyogva integet. Végre! 

Kati háza - kertrészlet - fecskefészek - Kati a bejáratnál - az egyik szoba
(a zöld szaggatott vonallal jelölt kép - kattintásra nagyban új lapon)

Kocsival hazagurulunk, meglátom Kati családi házát: nagyon szép, nagy, hát még a kert. Tele csodaszép virágokkal, az eresz alatt fecske-fészkek, hangulatos, régi gyermekkori emlékeket idéző. Nemsokára felfrissülve, ebéd után máris kezdődött az egyéni program - kirándulás a közelbe. Kati előre eltervezett a három napra látnivalókat, aminek nagyon örültem. Erre a napra Hédervár és Lébény lett a cél, íme egy kis bemutató: 

A környék térképe - kastély épület régen és ott jártunk idején

2011. július 8. délután - Hédervár község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben található. Hédervár volt a középkori Szigetköz egykori központja, a település története összefonódott a Héderváry család múltjával és a Szigetközt sújtó gyakori árvizekkel. 1145-ben alapították, de a környék már a bronzkorban is lakott volt. A római korban a Mosoni-Duna mellett őrtornyok sokasága biztosította az Imperium Romanum védelmét, a limes őrtornyai 20-30 mérföldenként álltak, így a "Zsidó-dombon" is feltártak egyet 1961-ben. Itt ennek a vízzel körülvett dombnak a magaslatán találták meg a Héderváryak első várának helyét. Krónikaírók Géza fejedelem idejére teszik a német, Hainburgból származó Volfer és Héder lovagoknak Magyarországra történő bejövetelét. Volfer Küszin hegyét és környékét (a mai Németújvárt), míg Héder a Győr melletti Duna szigetét (Szigetközt) kapta adományul. Az újabb kutatások megállapítása szerint azonban e két testvér II. Géza király uralkodásának idején telepedett le hazánkban. Ezt bizonyítja Volfernek az 1157. évi adománylevele is, amellyel Küszin hegyén Szűz Mária tiszteletére monostort alapított. Héder lovag feltehetően már a 12. század közepén várat építtetett magának, amely valószínűleg fából volt és a mai kastély parkjának végében emelkedő Zsidó-dombon állt. Maga az építmény a tatárjárás idején pusztult el. A 15. századi vár, bástyákkal és várárokkal létezett. A falu 1443-1529-ig, majd 1658-1886-ig mezővárosi rangot kapott. Héderváry Ozsvát fia, II. Ferenc, 1521-ben nándorfehérvári kapitány e vár hűtlen elhagyásának vádja miatt II. Lajos minden vagyonától megfosztotta, és Héder várát, tartozékaival együtt Laki Bakics Pálnak adományozta. Bakith Pál a Héderváryakkal vívott küzdelme során 1534 decemberében a középkori kővárat és az új várkastélyt is leromboltatta. Ebben az időben szinte az egész környék áttért a református hitre és a katolikus központok átmeneti működési zavara miatt a 17. századi erőszakos ellenreformációig szabadon működhetett. Itt székelt Mérey Mihály lutheránus püspök 1544-ben. Amikor azonban Héderváry István 1541-ben átpártolt I. Ferdinándhoz, ezt a birtokát is visszakapta. Héderváry János valószínűleg 1578-ban fejezte be a lerombolt várkastély újjáépítését és kibővítését. Héderváry István, aki Esterházy Miklós nádor sógora, birtokait visszaszerzi, 1620-ban rekatolizál és a környéket erőszakkal visszatéríti katolikus hitre. 1662-ben Héderváry János scopiai püspökkel kihalt a Héderváry család. A várat később kastéllyá építették át. Héderváry István leányát, Katalint, Loósi báró Viczay János vette feleségül, aki így a Héderváry családnak ezt a birtokát is megszerezte. A Viczay család 1873-ig a község földesura. 1723-ban Viczay Jób grófi rangot nyert. Viczay Mihály és fia az 1755-ben meginduló átépítés során feltöltötték a várárkot és nyugat felé bővítették a várat. Az udvarát folyosó szélességgel csökkentve, az egykori árok helyén háromszintes, egytraktusos szárnyat emeltek, sarkaira négyszögű tornyokat illesztettek. Az udvar déli oldalára, a kapu fölé háromszintes szárny került, újabb emeletet húztak az északi reneszánsz palotára, elfalazva annak nyitott folyosóját. Ide került a barokk díszlépcső. A homlokzati architektúra kialakítása során a reneszánsz ablakokat elfalazták és egységes barokk képet alakítottak ki. Ekkor került az új nyugati szárny végébe a két szintet átfogó, díszesen kifestett kápolna is. A kastélynak három tornya van. A hagyomány szerint az épület három vármegye, Győr, Pozsony és Moson találkozási pontján állt, ezért minden tornya más-más megye területére került. Ebből annyi igaz, hogy valamikor Győr és Pozsony megye határa Hédervárnál volt, de Moson vármegye sosem nyúlt odáig. A hagyomány inkább onnan eredhet, hogy a Héderváry-családnak mindhárom vármegyében nagy kiterjedésű birtokai voltak. Viczay szenvedélyes éremgyűjtő volt, így Hédervár neve bekerült az akkori nemzetközi érmész-katalógusokba is.

Gróf Khuen-Héderváry Károly - későbbi magyar miniszterelnök - 1874-ben kisebb átalakítást végeztetett a kastélyon belül, majd Möller István építész tervei alapján 1906-1907-ben átépítette a kastélyt. Ekkor készült a déli szárnyban a reprezentatív nagyterem, a Vadászterem, a szalonok sora a keleti szárnyban és a régi toronyban, valamint a korábbi helyén a ma is látható díszlépcső. 1891-ben Hédervár "kisközség" Győr vármegye tósziget-csilizközi járásában, 928 magyar lakossal, posta- és távíró hivatallal, postatakarékpénztárral. A második világháború során a kastélyba először a német nagykövetség vette be magát, majd szovjet hadikórházként működtették. 1947-re megszervezték a kastélyban a népi kollégiumot, ahol a környező falvakban és majorságokban lakó gyermekek végezhették el az általános iskolát. 1983-tól alkotóházként működött. 2002-től 2004-ig a kastély felújításra került, amely során gyönyörű szobák, lakosztályok, fürdőszobák és szalonok lettek korhű hangulatban helyreállítva. A felújított épület ma szálloda. 1960-ban elhunyt a Hédervári gróf Khuen-Héderváry család utolsó tagja. A kastély körül 8 hektáros parkban 0-60 különleges fa fajta található (például kínai páfrányfenyő és amerikai tulipánfa). Az 1790-es években az angol Petri Bernhard szentimentális tájképi kertet épített, részben a korábbi barokk park területén. Megtalálható patak kis szigettel, rajta Kentaur-szoborral. Hidak, kerti vázák, kőszék, neogótikus kerti ház, románkori templom, festői facsoportok és ligetek váltják egymást.

Boldogasszony kápolna - a 13. században épült - más vélemény szerint a 15. században emelt -, a győri és a lipóti út találkozásánál álló kápolna a Szigetköz egyik legszebb gótikus műemléke és egyben a Héderváry család temetkező helye. Az egyhajós templomnak egyenes záródású szentélye és karcsú tornya volt. A falakat csúcsíves ablakok törték át. Díszesen faragott, csúcsíves kapuzat nyílt a templomba. A 17. század végén Héderváry Katalin a barokk jegyében átépítette, és a díszes ún. lorettói oldalkápolnával bővítette. (Az itáliai Lorettóban lévő szent család názáreti háza másolatának mintájára épült, a magyarországi lorettói kápolnák között ez volt az első.) A 19-20. század fordulóján a lorettói kápolna kivételével a barokkot lebontották és a gótika jegyeit hozták vissza. Ma Khuen-Héderváry Károlynak köszönhetően a középkor egyszerűségét tükröző, de a századfordulón kialakított templombelsőbe lépünk. Itt helyezték el 1570 körül Viczay Ádám, 1731-ben Viczay Margit Borbála sírkövét. A temetőkert védett. A Boldogasszony kápolna mellett álló tekintélyes méretű kb. 700 éves kocsányos tölgy az Árpád fa, amelyet a néphit ezerévesnek tart sőt még annak a kötőféknek nyomát is felfedezni véli a törzsén, amellyel Árpád fejedelem annak idején a lovát "hozzá kötötte". A tölgy kerülete 720 cm, legnagyobb átmérője 235 cm és magassága 14 méter. Az Árpád-fa közelében van Gróf Khuen-Héderváry Károly és neje, Lindelof Sarolt síremléke és néhány kőfotel/kőszék is.

Iza jegyzet
Kerestük még a Kont-fát is, de bizonyára rossz felé indultunk, mert helyette a Peregrinus kápolnát találtuk meg a falu határában. Állítólag a kastélytól délnyugatra mintegy 300 méterre található a Héderváry Kont István emlékét őrző szürke nyárfa. Leírások szerint Héderváry (Kont) II. István Horváty János mocsai bánnal együtt Zsigmond király elleni összeesküvést szervezett itt, a hatalmas nyárfa alatt. Ezt az emlékhelyet a család, majd a község évszázadokon megőrizte és ápolta. E helyhez kapcsolódik a kővé vált kenyerek legendája is. Elindultunk megkeresni a Krumplibogár szobrot, ami eléggé nehezen ment. Láttuk az államalapítás tiszteletére 2000-ben felavatott emlékművet többször is, míg végül meglett az érdekes keresett szobor.

A hagyomány szerint Héderváron találtak először az országban burgonyabogarat. Emlékét ma egy szobor őrzi (kisképen két nézete). 1997-ben két fiatal művész, Búzás Mihály és Szolnoki József vállalkozása volt, hogy a győri Mediawave Fesztiválra dokumentumfilmet forgattak a kolorádó bogárról, amely ötven esztendeje jelent meg Magyarországon. Másik három fiatal, Maráczy Manuela, Zsédely Teréz és Csáki László elkészítették a Leptinotarsa, azaz a krumplibogár bronzszobrát, vörös márványból faragott talapzaton a községházával szembeni téren nagy népünnepély keretében állították fel. Talán az egyetlen bogarat ábrázoló szobor az egész országban.

LÉBÉNY - nagyközség (címere fent) Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben, a Hanság és a Mosoni-síkság határán fekszik, Győrtől (északnyugatra) 26 kilométerre. Régészeti leletek szerint Árpád-kori település. Központja a Bille-dombon volt, ahonnét 32 veremházat, 62 küldő kemencét, tároló vermeket és 6 kutat bontottak ki a régészek. Több veremházban találtak csak a Kisalföldre jellemző melegedő berendezést, az ún. "fűtőgödröt". Az 1970-es évek végén a falut Lébénymiklós néven összevonták Mosonszentmiklóssal, de mintegy 10 év "együttélés" után újra önálló községgé vált. A falu főterén áll a Dunántúl románkori építészetének egyik szép és jelentős emléke, a Szent Jakab apostol plébániatemplom.

Iza jegyzet
A templomhoz érve láttuk éppen átalakítások történnek, és azt is, hogy zárva van. De láttunk egy táblát is, névvel és telefonszámmal, így próbálkoztunk ami sikerrel járt. Mariann fél óra múlva megérkezett és igazán tökéletes, érdekes és részletes beszámolót tartott a templomról, miközben végig nézhettük a hűs, lezáratlan területeket odabenn is.

déli mellékajtó - főhajó - főoltár - déli mellékhajó

Szent Jakab templom
A falu története elválaszthatatlanul összefonódik az itteni műemléktemplom történetével. A templom első okleveles említése 1199-ből való, amikor a birtokot Imre király visszaadta Saul kalocsai érsek Poth és Chepán nevű testvéreinek. A már meglévő monostor birtokjogát az 1208-as keltezésű oklevél erősíti. A Győr nemzetségbeli testvérek végrendeletileg a Benedek-rendi szerzetesekre hagyják a monostort, és a Idősebb Szent Jakab apostol tiszteletére épített kéttornyos, háromhajós, háromapszisos nemzetségi templomot. A szláv névadás szerint Lybin (Lebenj)-nek nevezett falut a tatárok pusztították el 1242-ben, de a templomot nem tudták bevenni. 1271-ben a cseh Ottokár király hadai pusztítása nyomán csak a templom és az apátsági épület maradt meg. A falu az apátsági birtokkal együtt ezután az óvári várbirtok urainak kezébe került, majd 1478-ban Mátyás király visszaadta a birtokot a Benedek-rendieknek. A Hédervári család adományaként - 1202-1208 közt épült apátsági temploma talán elsőnek fogta össze a magyarországi román stílusalakulást a bencések jellegzetes módján. Alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú (a 17. században megújított boltozattal), két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. A tornyok alsó szintje - a hazai elrendezésre jellemzően - a templomtérbe kapcsolódott, és csak az északi toronyba utólag beépített lépcső miatt falazták el az egyiknél. A megrongált templom barokk sisakokat kapott, 1858-65 és 1872-79 közt pedig Essenwein nürnbergi építész purisztikus elvek szerint restaurálta, tornyait csürlős sisakképzéssel számottevően felmagasította. Figyelemre méltó a zárt épülettömegének tömör megjelenése, mely különösen az apszisok felől világosan érzékelteti a belső tér bazilikális, és szentélyekkel bővülő alakítását. Ez az egyszerű, félreérthetetlen kifejezésmód olasz befolyás érvényesülését mutatja, az egyébként szinte ugyanolyan mértékben érzékelhető francia hatással szemben. Mértéktartó, inkább szűkszavú falfelületeiből leghangsúlyosabban gazdag tagozású és díszítésű főkapuzata emelkedik ki, mely az esztergomi kapu-típus magas fejlettségű képviselőjeként értékelhető. Kereszthajója nincs. A nyugati főhomlokzat egyszerű, sima falfelületein kevés a díszítés. A két torony felső részén szintenként egy-egy kis méretű, két- illetve háromosztásos ablak, a háromszögletű oromfalon egyszerű kör alakú ablak. Az alsó szinten és a keleti homlokzat apszisain szépen faragott párkány fut végig, az apszisokat fél oszlopok tagolják. A főhomlokzat nagy, díszítetlen felületeivel éles ellentétben áll a félköríves főkapu és a déli mellékkapu gazdag kiképzése. A bélletes kapuk levéldíszes oszlopfői, az oszlopközöket kitöltő növényi ornamensek a - jáki templommal együtt - a hazai román kori művészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A templom belső elrendezése világos, áttekinthető. A magasra kiemelkedő főhajót a mellékhajóktól pillérek választják el, az előcsarnok fölött az épület teljes szélességében karzat húzódik. Bár a templom alapvetően megőrizte eredeti formáját, a hajók dongaboltozata már későbbi, valószínűleg a 17. századból való. A szószék, az oltárok, a színes ablaküvegek, valamint a berendezés nagy része a 19. századi helyreállításkor készült, ekkor javították ki a külső faragványok és a belső díszítések sérüléseit is. Említést érdemel az evangélikus templom barokk oltára, a főoltáron Szent Jakab szobra látható, lábánál a templom kicsinyített másával. Az apátsági rendház a török hódoltság alatt elpusztult. A lébényi római katolikus templom, egykori bencés apátsági templom fennállásának 800 éves évfordulóját 2006-ban ünnepelték. Az évfordulós megemlékezések kezdeteként 2005 augusztusában Pápai Lajos megyés püspök felszentelte a templom új nagyharangját, Gombos Miklós harangöntő mester munkáját. Köztéri emlékek - Szt. Flórián, Nepomuki Szt. János-szobor, I. és II. világháborús emlékmű, millenniumi kopjafa, Szt. István-szobor.

Érdemes még megjegyezni a Szent Jakab-napot és zarándok ünnepet Lébényben. Ez az út a spanyolországi Camino de Santiago zarándokút szeretetéből fakadóan, annak mintájára született. A folyamatosan épülő, fejlődő zarándokút a lébényi Szent Jakab templomhoz vezet, illetve még tovább, Ausztriáig, az egész Santiago de Composteláig vezető hivatalos európai Camino de Santiago útig, Wolfsthalnál becsatlakozva a nemzetközi zarándokútba. A templom déli mellékajtója mellett látható egy nagyon szép zarándok kút és egy pad a zarándokút dedikált táblájával (kisképek fent).