Iza jegyzet:
Pannonhalma régóta benne volt a terveimben, most Katinak köszönhetően - legnagyobb örömömre - ez is teljesült. Az autót a Viator étteremnél leparkoltuk, és átsétáltunk az étterem szomszédságában található - apátság turistáknak nyitva álló új, modern bejáratához. A beléptető épület első emeletén ajándékboltot találtunk, a másodikon megtudtuk azt is, hogy óránként váltják egymást a csoportok túravezetés tekintetében - leültünk beszélgetni, mert várni kellett. 

apátság messziről - parkoló - torony - turista bejárat
(a zöld szaggatott vonallal jelölt kép - kattintásra nagyban új lapon)

2011. július 10.  - PANNONHALMA város Győr-Moson-Sopron megyében (kiskép balra), a Pannonhalmai kistérségben, Győrtől 19 km-re dél-délkeleti irányban fekszik a Sokorói-dombságban. Eredeti neve 1965-ig Győrszentmárton - ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannónia nevű római város helyén állt. Az első település a 10-11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású monostor felépítésével veszi kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Róbert Károly a pannonhalmi apátot megerősíti az alsoki vásárjogában. A 14-15. század az első nagy felvirágzás ideje. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániája, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta. Pannonhalmán gyakran csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságot értik, amely Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Az épületegyüttes a Szent Márton Miskovits-hegyen épült fel. Az apátsági templom eredetijét, a 10-13. századi román kori épületet gótikus stílusban alakították át 1486-ban, majd a 16. században bővítették. Legszebb és legértékesebb építészeti részletei ebből a korból maradtak ránk. A török idők dúlásai nyomán a 18. század első felében jelentősen barokk stílusban átépítették és klasszicista stílusú épületrészekkel egészítették ki, amelyek a főapátság mai arculatát meghatározzák. A tárlatvezetések a modern Fogadóépületben kezdődnek egy, a bencés szerzetességet és az apátság belső életét bemutató film megtekintésével. Nem csak a filmből, de már az ajándékbolt (és teázó) vezetőjével folytatott beszélgetésből is kiderül, hogy a bencés szerzeteseket a köztudatban élő sztereotípiával ellentétben egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap egy sötét szobában, világtól elzárva, gyertyafénynél tanulmányozzák a Szentírást. Évközben a bencés gimnáziumban tanítanak, ilyenkor nyáron pedig valósággal kiürül az apátság. Külföldre utaznak konferenciákra, lelki gyakorlatra, vagy ahogy a civil életben teszik az emberek, vakációzni. 

A látogató központból a domboldalban kialakított lépcsősoron már az idegenvezetőnkkel (fiatal végzős diák) együtt sétáltunk fel az apátság épületegyütteséhez. Az épületegyüttes nem minden része látogatható, akad, ahová csak a bencések léphetnek be. Ott végső soron minden azt szolgálja, hogy az a szerzetesi életforma, amely - Szent Benedek nyomán - másfél évezrede fennáll, továbbra is a csendből és az imádságból táplálkozhasson, a szerzetes pedig egyre inkább önmagává és az emberek testvérévé váljon. Először tehát belépünk az apátság eredeti, nagy öntöttvas kapuján át - melyen látható a pannonhalmi apátság címere is, az első nagy udvarba és végigsétáltunk a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium épületei között. A leendő rendtagok képzését szolgáló iskola az Apátság megalakításának kezdeteitől működött itt. II. József 1786-ban beszüntette a magyar bencés kongregáció összes házának működését. Világi képzésre először 1921-ben került sor. A gimnázium és kollégium jelenlegi klasszicista stílusú épületeinek építése 1939-ben kezdődött, az elkészült épületekben pedig először "olasz" gimnázium működött. Az iskolát 1948-ban államosították, majd 1950-ben bencés gimnáziumként újra indulhatott, melybe kizárólag fiúk nevelése folyik. A következő épületben található a főapát, Várszegi Asztrik szobája, amelynek erkélyéről II. János Pál pápa köszöntötte a magyar népet magyarországi látogatása során. A gimnázium újkorban emelt tömbje és a barokk kolostor között haladva, korban is egyre tovább két emlékmű utal első királyunkra: Asztrik apát szobra (ő hozta a koronát) és egy kő dombormű.

A Szent Asztrik bronzszobor alkotója Jankovits Gyula, az alkotást eredetileg a Millenniumi emlékmű csarnokába szánták, azonban azt Fehér Ipoly főapát javaslatára, 1897. október 30-án a monostor udvarán, a főkapuval szemközt avatták fel. Az 1940-es munkálatok idején került át a mai helyére. A Pannonhalmi Apátság udvarán, Asztrik apát szobrától nem messze található (barokk kolostor épületszárny falán) Borbereki Kovács Zoltán mészkő domborműve (1943). Az alkotáson Szent István király gyermekének, Szent Imrének oktatását Gellértre bízza. Az idegenvezető elmondása szerint a másik gyermek jelenléte azt mutatja, hogy Gellért alkalmas volt a gyermekek oktatására. Gellért nagy álma miatt a Szentföldre szeretett volna eljutni, de egy vihar miatt az Isztriai-félszigeten kötött ki. Ott találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rávette, hogy kísérje el a magyarok istenfélő királyához. Nagyboldogasszony ünnepén tartott szónoklata után István király megbízta Gellértet fia, Imre herceg nevelésével. Az épületek között tovább sétálva többször megálltunk, mígnem elérkeztünk a bazilika, harangtorony és a könyvtár épülete előtti térre, a bástyára. Innen nagyszerű kilátás, a Győri-medence látványa fogad.

A messzire látszó, jellegzetes templomépület mai külsejét a 19. századi, klasszicista stílusú építkezések határozzák meg. A nyugati, impozáns homlokzat, középen az 55 m magas toronyépülettel és főkönyvtárral 1824-1836 között épült, Packh János és Engel Ferenc tervei szerint. Az apátsági templom bejárata felett a torony homlokzati falán kép látható. Az alkotás 1909-ben készült, Róth Miksa műve. A különleges üvegből készült mozaik Pannonhalma kettős alapításának témáját dolgozza fel. Anyaga festett és aranyozott üvegek. A mozaik az apátsági templom bejárata felett, az 55 méter magas torony homlokzati részén látható, odavonzza a tekintetet. A bal alsó sarokban látható jelzés: A * DNI 1909 A mozaikon két felirat látható: DOCETE (tanítsatok!) és PREDIKATE (prédikáljatok!) A torony 1996-ban elkészült bronzkapuján lehet bejutni a templomba. A későromán-koragót stílusú bazilika a szerzetesi élet központja, a közös szentmise és zsolozsma színtere. A jelenleg álló épület korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Az első épület felszentelését Szent István király 1002-ben kibocsátott adomány levele datálja. Ebben az oklevélben esik szó arról is, hogy az apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el. E korai épületből a főhajót nyugati oldalon lezáró, félkörívű szentély jelenleg padlószint alatt lévő, mintegy 2 méter magas falmaradványa került elő 1994-ben. A feltárt részek alapján egy kettős szentélyű, kettős altemplomú bazilikát feltételeznek első pannonhalmi templomként.

belső tér - főoltár - főoltár felett - Szent Benedek-kápolna - lejárat altemplomba

Abból, hogy a feltárt nyugati altemplom szélessége lényegében megegyezik a mai főhajóéval, arra következtethetnek, hogy az első templom szélessége valószínűleg azonos volt a mai temploméval, ami a 11. században szokatlanul nagynak számított. 1137-ben II. Béla király kancelláriájában állították ki azt az oklevelet, amely a pannonhalmi templom első újjáépítéséről számol be. Az utóbbi évek műemléki kutatásai mutatták ki a mai épület falaiban e 12. századi épület jelentős méretű maradványait. A főszentély északi fala mentén, és a déli mellékhajóban minden kétséget kizáróan 12. századi faldarabok találhatók. A déli mellékhajó oldalfala három korai ablak befalazott maradványát is őrzi. A bazilikában látható legidősebb falrészek a 12. századból, a Dávid apát idején 1137-ben felszentelt második templomból való. A régészeti feltárások során a sekrestyében találtak két befalazott kaput. Az egyik feltehetőleg Dávid apát templomának, míg a másik Uros apát templomának északi kijárata lehetett. Ugyanezen ásatások során a szembemiséző oltár és a szentélyfeljáró közötti rész járószintje alatt egy sírt találtak, a feltételezés szerint Uros apátét. A jelenlegi, harmadik templom Uros apát idejében, a 13. század elején épült későromán - koragótikus stílusban, abszolút kronológiájának egyetlen biztos támpontja az ünnepélyes felszentelésről megemlékező, 1225-ben kiállított királyi oklevél, amelynek alapján az építés befejezését 1224-re szokták datálni. A bazilika stílusú templom téglalap alakú, kelet-nyugati fekvésű, hosszúkás elrendeződésű. Az oszlopsorok fő- és mellékhajókra tagolják, a főhajó annyira a mellékhajók fölé emelkedik, hogy az oldalablakokon közvetlen világítást kap. A templomot Mátyás uralkodása idején bővítették, ekkor készült el a szentély mai mennyezete, a mellékhajók keleti vége. A 15. században épültek az északi oldalkápolnák is. Egyedülálló érték a cseppkőboltozatos Szent Benedek-kápolna és a Szűz Mária-kápolna szépen faragott reneszánsz kapuja. A szentély csillag alakú, hálóboltozatos. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. A török kor utáni legjelentősebb felújítás az 1720-as években kezdődött Sajghó Benedek főapátsága idején. A templomot utoljára az 1860-as években Storno Ferenc restaurálta. Az ő irányításával készítették a mai főoltárt, a szószéket, a mennyezet freskóit, az oltár feletti Szent Márton üvegablakot, valamint a padokat. 

altemplom DNY felől - mennyezet - ülőfülke a Ny-i falban - Habsburg Ottó szívurnájának helye

A főhajó két szélén nyíló kapukon át megközelíthető szentély alatt húzódó altemplom - majdnem teljesen eredetiben maradt fenn a 13. századból. Hat oszlopon és konzolokon nyugvó keresztboltozatokkal fedett négyszögű tér. A kora gótika mesterműve. Keleti záró falán három félköríves záródású ablak. Az oszlopok széles nyolcszögletű talplemezeken nyugszanak. Figyelemre méltó az oszlopfők, gyámkövek és zárókövek díszítése. Mindegyiken más kőfaragás látható. A fejezeteket és a konzolokat tömött, bimbós levéldísz borítja. A nyugati boltszakaszokban a növényi ornamentikát emberfejekből összeállított figurális faragványok gazdagítják. A keleti boltszakaszban mindkét oldalfalba egy-egy fülke mélyül: az északi armarium fülke (könyvek és liturgikus eszközök tároló helye) a déli lavabo volt. A lejáratok között az altemplom nyugati falába mélyülő, vörös márvánnyal burkolt félkörös záródású ülőfülke, eredetileg bizonyosan apáti trónus volt. Az idegenvezető egy érdekes legendát mesélt erről az ülőfülkéről. Állítólag akinek odaülve leér a lába a padlóra - szerencsés lesz. (Kipróbáltam, és bár elég magasnak számítok, nem ért le a lábam - nem is volt soha szerencsém, miért lenne a jövőben?) Az oldalfalakhoz tartozó, az altemplom boltozati rendszerével semmilyen összefüggésben nem lévő falpillérek valószínűleg a templomépítés közben megváltozott első tervének a tartozékai. Az altemplom ma látható román stílusú vörös márvány lejárati kapui 1700 körül készültek alkalmazkodva a 13. századi Porta Speciosa és a szintén e korból való refektórium kapu stílusához. Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia 98 évet élt. Szívurnáját az elhunyt kérésre a pannonhalmi apátság altemplomában, (padlójában) helyzeték el július 17-én latin nyelvű vesperás keretében ökumenikus áldással. Pannonhalma közel állt az elhunythoz, mivel itteni bencés tanárok oktatták magyar nyelvre, irodalomra és történelemre. (Mi még csak az előkészületeket láthattuk).

díszes bejáró közelítve festményig - apátsági belépő

A templom déli főkapuja a Porta Speciosa (dísz bejárat), amely a déli mellékhajóból lépcsőzet közbeiktatásával vezet a kerengőbe. Neve a jeruzsálemi Templom egyik kapujának nevére utal vissza. A név használatának első ismert, írott emléke a kapu 1700-ban történt felújításáról szóló egykorú feljegyzés. A templom elsősorban a szerzetesek számára épült, és nem az idesereglő zarándokoknak. A Porta Speciosa szerepe az volt, hogy a szerzetesek, miután a quadraturában (kerengőfolyosóban) gyülekeztek, ezen keresztül léptek be közös istentiszteletre a templomba. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy a Mennyei Jeruzsálemnek tizenkét díszes kapuja van (és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának neve állt). Ebből a tizenkét kapuból építettek meg egyet a monostorban, hogy amikor a szerzetes az imádságra megy, úgy mehessen oda, mint a Mennyei Jeruzsálembe. A bélletfalak síkja előtt kiugró padkán öt-öt oszlop pár áll közös talplemezű lábazatokon és egybefüggő ikeroszlopfőkkel lezárva. A törzsek anyaga vörös márvány, a lábazatoké szürke, a fejezeteké fehér mészkő. Az archív félkörös ívei váltakozva fehér mészkőből és vörös márványból készültek. Az ívek váltakozva geometrikus tagozásúak, illetve áttört faragású, növényi motívumokkal díszítettek. A kőlapra festett Szent Márton kép felső rétege az 1875-ben befejeződött restaurálás emléke, alatta hasonló témájú, 18. századi kép rejtőzik. A kapu összképét egyrészt a rendkívül ritka megoldást képviselő ikeroszlopos béllet, másrészt a színes és mesterségesen színezett, aranyozott építőkövek színpompás, gazdag fény-árnyék effektusokat egyesítő látványa határozza meg. A kapu tervezője az 1224-ben felszentelt templom déli mellékhajóját és főhajóját beboltozó műhelyhez tartozott.

kerengő falfülkével - gyámkő évszámmal - kerengőablak - Szent István kápolna bejárat és üvegablak

A kerengő, ez a négyszögletes udvart körülvevő folyosó volt a monostor középpontja. Körülötte bonyolódott a monostor élete. Északi oldalán áll a templom. A keleti épületszárnyban lehetett a káptalanterem, ahol a monostor lakói az apát vezetésével imádkoztak és megbeszélték mindennapos dolgaikat. A déli oldalhoz csatlakozott az ebédlőterem. Az ebédlő mellett volt a melegedőszoba. (A középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat.) A nyugati szárnyban műhelyek, írószobák voltak. A hálóhelyiségeket az emeleten rendezték be. A kis udvarban virágokat, gyógynövényeket ültettek, ez volt a középkori monostor gyógyszertára. Az eredeti román stílusú kerengőt, mely a 13. században épült, ennek anyagait felhasználva Mátyás király korában, 1486-ban teljesen átépítették gótikus stílusban (1486 - bevésve az egyik sarokkövön). Érdekes a boltozat bordázatának vonalvezetése és ezek kétszer vályúzott profilja, mely a 15. század negyvenes éveitől kezdve általános. A monostor kerengőjének helyreállítása hozta felszínre a bazilika déli falán lévő falképet, a "VOLTO SANTO" Krisztus-képet, amelynek keletkezési ideje szintén a 14. századra tehető. A díszkapu bal oldalán található falfülke szintén a 15. század végéről való. Itt tartották a monostor könyveinek egy részét. A körbefutó folyosón olvasgatták ugyanis a szentatyák írásait, ahogy Szent Benedek azt Regulájában előírja. Külön érdekesség az oszlopok díszítése. Különböző növényi ábrázolásokat találhatunk meg többségében, melyek mindegyikének megvolt a maga szimbolikus jelentése, amelyek a körbe-körbe járkáló, elmélkedő szerzetes elmélyülését segítették. A 25 gyámkő mindegyike mondott valamit, az ökörfej minden bizonnyal a türelmet, a két küzdő alak a lelki tusát fejezi ki. Nem nehéz felismerni, mi jelenti a falánkságot, mi a tunyaságot és mi az irigységet. A kerengő északkeleti sarkában nyílik a Szent István-kápolna. A középkorban a betegek kápolnája állt itt. A 19. századi restauráláskor teljesen átépítették, akkor készült a két festett üvegablak is, melyeket Benczúr Gyula festményei alapján Róth Miksa készített. "Vajk megkeresztelkedése" és "Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának" (kép). Ennek kapuzata, oltára, a kerengő ablakainak kőrácsai és a keresztút képei Storno Ferenc tervei alapján készültek. A körbezárt udvarban ma a 11 m mély középkori ciszterna és a napóra érdemel figyelmet.

másik bejárat a bazilikába - páva és bronzkapu - szociális otthon - Szent Mór szobor

A folyosóról elindultunk kifelé a hívők és jelen években már a látogatók ki- és belépését is szolgáló népbejáró irányába és megcsodáltuk a kapu boltívében látható - Jézus halálát és feltámadását szimbolizáló - tollait széttáró pávát megjelenítő domborművet és a különböző állatokat ábrázoló bronz kaput. A könyvtár felé haladva, bejáratával szemben a bazilika oldalánál álló Stremeny Géza mészkő alkotása figyelemreméltó. A szobrász mindig talál valami szellemes megoldást, a műveinek az épített környezetbe illesztéséhez. Szent Mór, az első magyar származású bencés szerzetesből lett pannonhalmi apát, majd később pécsi püspök, a bazilika támasztó pilléréből bontakozik ki, amint éppen írja a két szent remete, Szórád és Benedek legendáját. 2000. október 22-én Asztrik főapát úr avatta fel Pannonhalma és Pécs közös szentjének szobrát. 

könyvtár épülete - belső tér - emelet - oszlopok

Az apátság évszázadokon át szellemi központ volt, hihetetlenül nagy, felhalmozott kulturális értékekkel. Ennek központja a 19. században a toronnyal harmonizáló, klasszicista homlokzatú épületben helyet kapott levél-, könyv-, képtár együttes. A hatalmas méretű empire stílusú könyvtártermet 36 márványozott jón faoszlop futja körbe. Ezek tartják a faragott karzatot, míg a falat 150 faragott cseresznyefa szekrény takarja. Kelet-nyugati tájolású, hosszanti elrendezésű, hossz és keresztszárnyból álló négyszintes épület három rizalitra osztott homlokzattal. Nyugat felől a középső rizalit masszív alapépítményének falát három kis méretű félkörös ablak töri át. A középrizalit efölött kéttengelyes. A nagy ablakokkal és vakablakokkal tagolt felső szintjeit ion pilasztereken nyugvó szobordíszes timpanon zárja le. A timpanonban a tudományt és művészeteket megszemélyesítő allegorikus szoborcsoport. Az oldalrizolitok egytengelyesek. A hosszanti szárny keleti végéhez kapcsolódó keresztszárny keleti és déli fala a monostor épületeihez ízesül. Belső terei szintenként eltérő osztásúak. Az alépítményben rejlő, a hosszanti szárny alapterületével egyező, négyhajós, pilléres, csehsüveg boltozatos csarnok jelenleg kiállítótér. Fölötte az épület teljes alapterületével egyező tér könyvraktár. Efölött az épület közepén húzódó két színt magasságú nagyterem közvetlen megvilágítását a homlokfal négy ablakán keresztül kapja. Könyves szekrényekkel fedett falai mellett korinthoszi oszlopok által hordozott erkély fut körbe. A hosszanti teremhez kelet felől tágas félkörívvel kapcsolódó keresztszárny felépítse hasonló a hosszanti teremhez. Két fázisban épült 1824 és 1827 illetve 1833 és 1835 között. Első építésze Joseph Franz Engel. 1827-ben bekövetkezett haláláig azonban csak a középkori erődfal északnyugati saroktornyának helyén emelt könyvtár készült el. Az épület első változatában csupán a hosszanti nagyteremből és az azt kísérő földszinti mellékterekből állt.

Minerva - Szent István - I. Ferenc szobor előtt magam - kifelé haladva

1833-ban a rend úgy döntött, hogy ezt a szűkösnek bizonyult könyvtárat kibővítteti. A bővítés tervezésével az esztergomi főszékesegyházon is működő Packh János építészt bízták meg, akinek kiváló képességeiről a templom új tornyának építésekor már meggyőződhettek. Packh az oldaltermek fölé emeletet húzott, és kelet felé, ovális alaprajzú, tágas keresztszárnnyal toldotta meg az épületet. A részletekben a már fennálló részekhez kívánt igazodni: a karzatot támasztó oszlopsort pasztell-szürke műmárvánnyal borította, korinthoszi fejezeteiket bearanyoztatta. Az architektonikus elemek színharmóniáját szerencsésen folytatja az ajtók és könyvszekrények meleg cseresznyefa furnírozása. A nagyterem festészeti dísze az első terv részét alkotja. A mennyezet lapos ívű dongájára Josef Klieber a bécsi Képzőművészeti Akadémia igazgatója Minerva képét festette (1830). A tudomány istenasszonya az Olümposz felhőiben trónol. Szürkével festett képek ábrázolják az ókor nagy bölcselőit, íróit, költőit, valamint a magyar történelem, irodalom és tudomány nagyságait. Klieber műve az a két, 1828-ban készült királyszobor is (Szent István és I. Ferenc), amelyeket előbb a nagyterem végében, majd 1835 után az új keresztszárnyban állították fel. Az évszázadok során a monostor könyvállománya lassan növekedett, bár a török idők viharaiban nemegyszer a megsemmisülés fenyegette. A 17. század közepére némileg rendeződtek a viszonyok, a nyugodtabb idők eredménye: az 1658. évből fennmaradt nagy leltár. A 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek. A könyvtár előterében helytörténeti-régészeti kiállítás van. Az itt elhelyezett vitrinekben a településen és annak környékén talált tárgyi emlékeket állították ki. A leletek többsége a kő-, bronz és vaskorból, a római korból, a népvándorlás idejéből és a török korból származik. Híresek az oklevélmásolatok, melyek közül az egyik az 1001-ből származó pannonhalmi alapítólevél másolata az alapító I. István király aláírásával (Stephanus Rex). A másik az 1055-ös tihanyi alapítólevél fotokópiája.