A neoavantgárd részben az avantgárd "fölélesztése", részben új válaszkísérletek együttese a század második felének kihívásaira. Az 1950-es évek közepétől, végétől az 1970-es évek közepéig, végéig terjed a világirodalomban. A neoavantgárdnak három különböző árnyalata különíthető el: a "kiáltás-típusú" anarchista jellegű neoavantgárd stílusa;  a "jel típusú" strukturalista alapú neoavantgárd stílusa és groteszk-, abszurd-, misztikusba hajló neoavangárd stílusa.

A "kiáltás-típusú" anarchisztikus neoavantgárd stílusát magukon viselő alkotásokban a  fogyasztói társadalom elidegenítő hatása ellen lázadnak a szerzők. Ez a lázadás egyszerre nyilvánul meg az életvitelben és az alkotásban. A dadaizmus és a szürrealizmus tekinthető előképének, az expresszionista vonások csak elvétve fordulnak elő. Más néven beat irodalomnak is nevezik, az amerikai csavargótársadalom (a kitaszítottak) és a lázadó ifjúság életérzéseit és világképét kifejező irodalmi irányzatot.

Hair c. musical, 1979.	Allen Ginsberg	Szelíd motorosok c. film, 1969.

A kivonulás, a kábító- és ajzószerek használata mellett új létszemléletek is feltűnnek: az egzisztencializmus, zen-buddhizmus, maoizmus, eurokommunizmus, anarchizmus, új, keresztény szekták stb. A beatmozgalommal veszi kezdetét, a hippi mozgalomban csúcsosodik ki (pl. filmek: a Szelíd motorosok, a Hair és az Eper és vér) és az ún. underground (ellenkultúra kialakítására törekvő mozgalom), megjelenésével zárul. Stíluseszközeiben nem különbözik az avantgárd irányzatoktól.

PÉLDA 

Allen Ginsberg: Üvöltés (részlet)

... Moloch, az érthetetlen börtön! Moloch, a
halálfejes lélektelen fegyház és a keservek
kongresszusa! Moloch, kinek épületei
ítéletek! Moloch, a háború hatalmas sziklája!
Moloch, a meghülyült kormányok!
Moloch, kinek agya csak gépezet! Moloch, kinek
pénz folyik az ereiben! Moloch, kinek tíz ujja
tíz hadsereg! Moloch, kinek melle emberevő
dinamó! Moloch, kinek füle füstölgő temető!
Moloch, kinek szeme ezer megvakult ablak!
Moloch...

A "jel-típusú" neoavantgárd stílus, az 1950-es években indul N. Chomsky nyelvészeti forradalmaként: a nyelv és a nyelvhasználat új típusú, strukturális leírása. A nyelvészeti eredmények lehetőségeit a társadalomtudományokban is megpróbálják hasznosítani, az új ismeretelméleti irányzat, strukturalizmus átértékeli a tárgyias-intellektuális stílusfejlődési tendencia alapjait és a lázadással kapcsolja össze. Ehhez kötődik a francia ún. új-regény megjelenése, a tárgyias költészet térhódítása. A szerzők részben lehántják a szavakról a századok alatt hozzátapadt jelentéseket, részben pedig szigorúan veszik a grammatikai, textológiai szabályokat. Ezzel kívánják létrehozni a valósággal eggyé váló visszatükrözést.

PÉLDA 

Hans Karl Artmann: Edgar, avagy a fuvaros

1. Mi lenne velünk a felséges só nélkül, mi lenne ételeinkből? E létfontosságú ásvány Núbia számos népeinek szemében, miként az utazók tudósítanak róla, az elefántcsonttal vagy az arannyal vetélkedett.
2. A tengerparti városban a fuvaros felesége megy kenyeret venni. Még alig pitymallik, a villák előtt rózsatövek.
3. Edgar, a fuvaros a fuvarleveleket osztályozza, az ingaórán fekete számjegyek és nehéz súlyok, május az esztendő ötödik hónapja, június a hatodik.
4. Edgar negyvennégy, felesége huszonkettő, egy tengeri mérföld kereken tíz kilométer, egy kerék átmérője átlagosan egy méter, egy szekérnek négy kereke van.
5. A kávéhoz vajas kenyér a legjobb, a sótlan tojás megfekszi a gyomrot, a lekvár gyümölcsből készül, a heringet savanyítva vagy füstölve fogyasztják. Edgar születésnapja az idén péntekre esik. Télvíz idején majd minden fuvaros fölhajt egy kupica pálinkát, hogy ne fázzon.
6. Őszi szélben a fuvarleveleket a belső zsebbe kell helyezni, ha erdőn halad át az ember, kutyát visz magával a szekéren, és bőséges eleséget, időről időre harap egyet, ha nagyon esik, előveszi malaclopóját és széles karimájú kalapját.
7. Havasi kürt a hegyekben, gőzös a dombvidéken, szélmalom a síkságon vagy a tenger mellett.
8. Mikor a fuvaros felesége megjön a kenyérrel, tesz-vesz az asztalfiában, fölhúzza az órát, rendet rak, megvizsgálja a nap állását.

A katasztrofizmus óta az irodalomban folyamatosan jelen van az abszurd és a groteszk. Talán azért indokolt a megkülönböztetés, mert a neoavantgárd hatásával egy időben növekedett meg ezeknek a műveknek a gyakorisága.  A groteszk és az abszurd legalább annyira kapcsolódik a nyelvi közlés ellehetetlenüléséhez, a nyelvi elemek jelentésének "kiürüléséhez", mint a lehetetlen élethelyzetekhez és az elidegenedett, elembertelenedett szereplőkhöz. 

A világra akkor mondják, hogy abszurd, ha nem találni benne logikát, vagy rációt, de transzcendenciát sem. Az ilyen világon alapvetően pesszimisták. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetséges: reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és tragikum, a fenségesség és az alantasság. Gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő  elemeket, torzságot, rútságot, épít a halottá dermedő élet és a megelevenedő mechanizmus borzongató ellentétére. Életre hívója az elidegenedettség, belőle következik a szorongás, a félelem, a kétségbeesés látomásos megjelenítése. Az abszurd művekben is gyakori a groteszk jelleg, de a groteszk fogalma nem azonosítható vele.

A neoavantgárd - akár század eleji elődje - át kívánta értékelni a egyén és a közösség viszonyát, illetve az e viszonyt szolgáló nyelvet is. Bár a szakértők három irányzatot különítettek el, úgy tűnik: a lényeg a nyelvhasználat problémája.

Korkép