A század közepén a klasszicizmus mellett fellépett a romanticizmus, amely az "elvágyódás gyermeke": visszaálmodta a középkort, az egzotikus múltba és a távolba vágyott. E stílusirányzat azaz az alig 15 évig tartó romantikus építészeti stílus, előszeretettel fordult a nemzeti múlt, főleg a középkor felé (romok iránti érdeklődés), annak külsejét és térkiképzését utánozva.

Romantikus öntöttvas rácsok

Az új stílus ötvözi a román és gótikus elemeket, széles körben alkalmazza az öntöttvasat, teret kapnak a sokszorosítható elemek - gipsz rozetták, stukkók, rácsok, oszlopok - használata jellemző. Angliából indult el, gyakran együtt járt elhanyagolt középkori épületek "restaurálásával". Fő forrása a régészeti kutatás, valamint a távol-keleti építészet. Legfőbb jellemvonásai összegezve:

  • az arányokat, a formákat kötetlenebbül kezeli - óriási téráthidalások, szerkezeti könnyedség
  • új anyagok használata - az öntöttvas és az üveg
  • ipari technikai eljárások bevezetése - nagyüzemi előregyártás
  • új épülettípusok jelentkeznek így pályaudvarok, könyvtárak, gyárak, bankok, stb.
  • a gót stílus formái felélednek
  • keleti-, bizánci-, mór és román stíluselemek keveredése
  • elhanyagolt középkori épületek helyreállítása, várak, kastélyok restaurálása

Az új stílus kialakításában Anglia volt a kezdeményező. Ott épült fel a 19. század elején a keleties romantika egyik legjellegzetesebb alkotása, a brightoni királyi nyaraló; ott bontakozott ki a romantika egyik főirányát meghatározó gótikus újjászületés (angol megnevezéssel a Gothic Revival), amelynek nagyhatású emléke a londoni Parlament; ott keletkezett az öntöttvas-építészet legjelentősebb műve, a londoni Kristálypalota; s ott született meg már a 18. század első felében a szabad természet benyomását keltő, hangulatos ligetekkel, kis patakokkal, festői romokkal kiképzett romantikus tájkert (az ún. angolpark). Brighton: Királyi nyaraló (John Nash műve, 1815-1818):

A munkái zömét klasszikus formákkal tervező John Nash építette 1815-től kezdve indiai stílusban. Különcködően egyéni, a szokatlanságával meghökkentő mesepalota. Festői tömegét finoman ívelő hagymasisakok, szeszélyes formájú ablakok, a törékenységig könnyed hatású loggiák, karcsú öntöttvas oszlopokon nyugvó erkélyek, dekoratív pártázatok gazdagítják.

London: Parlament a "Nagy Óra-toronnyal"

Angliában a gótika soha nem hunyt ki teljesen. A háttérbe szorítva ugyan, de továbbélt. A romantikus kor ennek késői változatában, a függélyes (Perpendicular) gótikában vélte felfedezni az angol nemzeti stílust. A gótikus újjászületés eszméjének lelkes híve, Pugin ezt alkalmazta a Parlament épületén. A Westminster 1834-ben leégett palotája helyett, a megmaradt középkori részek felhasználásával Sir Charles Barry és Augustus Welby Pugin tervei szerint épült, 1837-től 1852-ig. Az általános elrendezés, az alaprajz és a Temze-parti főhomlokzat szembetűnő szimmetriája még arra vall, hogy a vezető építész - a konzervatívabb felfogású Barry - nem tudott elszakadni a hagyományos megoldásoktól. Csak a részletképzés romantikus, de olyan színvonalon, az egész felépítést átható erővel, hogy az összképet döntően ez határozza meg.

Dunrobin kastély és...

...a kastély kert

Shrubland Park

A romantika előzményeihez tartozik a 18. századi angol tájkert divatja, mely a szabályozott barokk parkokkal szemben a még "érintetlen" természetet utánozza szeszélyes ösvényekkel, festői facsoportokkal, sziklákkal, sőt műromokkal. "Festőinek" tekinthető a park mélyén rejtőző kis pavilon is, különösen, ha (ál) kínai vagy japán díszítőelemeket hordoz. A rokokóval együtt terjed el ugyanis a "chinoiserie" (sinoázri), a kínai díszítőelem divatja. Éppúgy festői, mint "regényes" lehet egy repkénnyel befutott antik oszloptöredék. Ezért is nehéz olykor a klasszicizmust és a romantikát különválasztani, hiszen az utóbbi építészeti példa mindkettőnek kedves. Az Északi-tenger öble melletti régi kastély Dunrobin, későbbi hozzátoldásokkal egy francia „chateau” jellegét kelti. A kertet Charles Barry tervezte 1850-ben. Teraszok, mesterséges tavak és szökőkutak díszítik. A 19. századi ház kertje, a Shrubland Park, melyet Charles Barry tervezett és William Robinson alakított át, az angliai olaszkertek egyik legszebb példája. Egy központi tengely a ház előtti terasztól kiindulva, egy dombon le, egy erkélyig fut. A kertet jól gondozzák és visszaállították az eredeti állapotát, melynek részei: a Grand Descent (Nagy Lejtő), Green Terrace (Zöld Terasz), szökőkút, kis erdős völgy és vadaskert, Witches Circle (Boszorkánykör), Swiss Chalet (nyári lak), melegház, jégverem és útvesztő.

Franciaországban az öntöttvas-szerkezetek alkalmazásának úttörő mestere Henri Labrouste volt. Az ő műve az első jelentős középület, amelyben az új anyag a szerkezeti rendszert meghatározó szerephez jutott. Párizs: Nemzeti könyvtár olvasóterme (Henri Labrouste műve, 1854):

A párizsi Sainte Geneviéve könyvtár olvasótermét karcsú vas oszlopokra támaszkodó dongaboltozattal fedte le az építész. A felhasználásban még kissé bátortalan, nem mert elszakadni a hagyományos építésmódtól. A belsőben nyíltan megmutatott vasszerkezetet kívülről eltakarta. Az elegánsan könnyed enteriőrt nehézkes hatású kőfalakkal burkolta körül, s két oldalon a donga öntöttvas hevederíveit a falpillérekhez kapcsolta. Valójában a két szerkezet független egymástól, a boltozat támaszrendszere a körítő fal nélkül is megállna. Később hasonló szellemben építette fel Labrouste a párizsi Nemzeti Könyvtár olvasótermét és könyvraktárát.

Az 1848-tól 1867-ig, a kiegyezésig terjedő korszakot stílusként Magyarországon általában a romantika jellemezte. Az az ízlésirány, amely szabadabb és változatosabb formaelemeket és összeállításokat, több érzést és szenvedélyt igénylő képtárgyakat, a fantázia erősebb jelentkezését pártolta. Mint minden nagy stílusáramlat, a romantika sem volt sehol, nálunk sem, egységes - sem felfogásában, sem időtartamában. Az építészetben a középkorias stílusok - a gótika, a román - valamint a keleties egzotikus elemeket, a mór és iszlámból vetteket kedvelte. Ezek jelentkezése és a klasszicizmus mellett erősödő fellépése már az előző korszakban megfigyelhető volt. A negyvenes évektől kezdve a klasszicizmus érett mestereinek legtöbbje főleg ablakkeretezésként, frízek és attikák képzésénél középkorias formákat alkalmaznak, noha az épületek tömegtagolása, nyílásritmusa, tehát az építészeti kompozíciót meghatározó vonásai, a klasszicizmus egyenletességét és nyugalmát mutatják. Valami újnak a keresése, a változatosság iránti igény sürgető ereje jelentkezik ebben, táplálékot nyerve a mintalapok és kiadványok, továbbá a külföldi utazásokon szerzett benyomások révén is. Noha a megelőző korszakok építészetelméleti műveinek ismerete a jelentősebb építészeknél általános volt, az élő építészet elméleti alapjai még tisztázatlanok voltak. Valamiféle kiútként nyílik meg ebből a bizonytalanságból az építész és megbízója előtt az a megoldás, hogy bizonyos építészeti feladatokat a múlt meghatározott stílusában oldjanak meg. A múzeum legyen klasszicista, a városháza gót és így tovább. Az építészetnek ez a stílusokban jelentkező jelrendszere szerencsés esetben művészileg magas rangú alkotásokat is teremthetett, de megvolt az a veszélye is, hogy feszélyezi az alkotó fantáziát, növeli a távolságot a kor igényei és a megvalósult épület között.

    Szeged, Fekete ház

A Tisza árvízétől nagyrészt elpusztult Szeged újjáépítése is e korra esik. A Fekete ház Gerster Károly tervei alapján 1857-ben angol gótika stílusban épült romantika ízléssel, Mayer Ferdinánd vaskereskedő számára. Neve korábbi sötétszürke színéből eredhet. A kapuja felett található szalagdísz az építkezés dátumát örökíti meg. 1860 és 1865 között ebben a házban volt a város belvárosi kaszinója, egyben az önkényuralommal szembeni ellenállás központja. Ma a Fekete ház falai között a Móra Ferenc múzeum új-, legújabb kori és időszaki kiállításai találhatóak. Az élénk építészeti tevékenységben a megelőző korszakból ismert építészek mellett számos fiatal mester működik hazánkban. A kiegyezés körül a gót romantika erőteljes lendülete csillapodik, majd megszűnik. Az új, kissé idegen ízlés beáramlása akadálytalanul folyik, amit részint az építtető főurak külföldi útjaikon szerzett tapasztalatai táplálnak. Az ipari téren oly fejlett, tájilag változatos Anglia válik kedvelt utazási céllá, és az építészeket is oda irányítják. Így terjed el Európa-szerte és nálunk is otthonossá válik az angol várkastélystílus, ami nemcsak kastélyépítészetünkben teremt átfogalmazott típust, de olykor a városi palotáknál is. A kastélyokhoz szinte kivétel nélkül angol stílusú kertképzés tartozik, hisz 1780 után a kastélyok körül általában ezt a valódi természet benyomását keltő kerttípust alakítják ki. A hazai építészek sorából két egyéniség emelkedik ki tehetségével és éles művészi arcéllel, Feszl Frigyes és Ybl Miklós.

A Pesti Vígadó

Feszl szemben áll a klasszicizmussal és olyan keleties-népies elemeket alkalmaz új, sajátosan magyar építészete kialakításában, mint aminőt fő művében, a Vigadóban valósított meg. Ma már ezt a remekművet sok elismerés övezi, fantázia gazdag keleties tündérvilágot érzékeltető kialakítása azonban aligha tűnik sajátosan magyarnak. Ez az épület mégis olyan ötvözete az átvett és eredeti elemeknek, olyan kiváló arányú és biztonságú tömegalakítás, hogy ez a maga korszakában egyedülálló lehetett. A Vigadó építése 1858-tól hét éven át tartott. Azért ilyen soká, mert az építőknek többször is neki kellett rugaszkodniuk a szokatlan feladatnak. Az igényes építőművész ragaszkodott elképzeléseihez, és a legkisebb részletet is maga tervezte. Amikor 1865-ben végre elkészült az épület, néhányan nagyon idegennek, mások túlságosan is magyarosnak találták. Megint mások azért bírálták, mert nem elég nyugalmas, s azt is mondták róla, hogy a főhomlokzat "üres", s hogy a nagyterem belmagassága szörnyűséges (22 méter). Egy külföldi építész - talán nem is csak ironikusan - azt állította, hogy az épület "auskristallisiert Tschardasch". Az épület csöppet sem egyhangú. A homlokzat csaknem szétrobban az élénk díszítésektől. Az oldalhomlokzatok sokkal egyszerűbbek, és ügyesen rejtik el azt, hogy az épület nem egyenes, hanem követi a telek alakját, amely egy ponton kissé megtörik. Keleties mór stílusban épült a pesti Dohány utcai zsinagóga (Ludwig Förster terve).

A templom külső mérete 26,80x74,95 méter, a belső zsinagógai tér 1200 m2, tornyainak magassága 44 méter. A templom egy háromhajós, bazilika épület, melyet bírálóan épp ezért "zsidó katedrálisnak" mondtak. Förster 1854 februárjában kelt műleírása túlnyomórészt a zsinagóga építésére vonatkozó általános eszmefuttatásból áll, s nagyjából annyit tudunk meg tervére vonatkozóan, hogy az épület külsejét nyerstégla burkolattal akarja megoldani, a karzatokhoz pedig öntöttvas szerkezetet tervez. Mivel az építési bizottság a végleges döntéskor változtatás nélkül fogadta el, ez a terv nyilván  semmiben sem különbözött a beadványi tervtől, illetve a megvalósult változattól. Teljes belső elrendezése szinte azonos a tempelgassei zsinagógáéval, csakúgy, mint homlokzatának nyerstégla megoldása, valamint kapubejárata. Utcai homlokzatának elrendezése, kéttornyos megoldása az, ami lényegesen különbözik a bécsi templométól. Ludwig Förster és a pesti hitközség közti ellentétek 1857 őszén robbantak ki. Förster szerint a kialkudottnál jóval több tervezési munkát kellett végeznie, részben azért, mert az építtető a templomnak sokkal gazdagabb kiállítását igényelte, mint amilyenre szerződtek, részben a munkák jelentős elhúzódása és a templomépítő bizottság időt rabló, körülményes irányítása miatt. Ezért, végső álláspontként, az eredetileg kialkudott fix áras tervezési díj helyett a megemelkedett kiviteli költség 3,5%-ára tartott igényt, a monumentális épületek esetében szokásos 5%-nál még mindig kevesebbre. A hitközség azonban hajthatatlan maradt, s bár Förster nem lépett vissza, az építtető 1857. november 15-i levelében lemondott a tervező további szerepléséről. Az építkezést és a belső kialakítását aztán Feszl Frigyes fejezte be. A leglényegesebb hiány a belső díszítőmunkák elvégzése volt. Ezt alighanem mindjárt 1858 elején Feszlre bízták.  Munkája során Feszl elõször is átalakította a frigyszekrényt, és teljesen új formálást adott neki majd ezzel kapcsolatban megformálta a szentélyt, és megtervezte annak berendezését. A frigyszekrény gazdagon kiképzett, finoman megformált kupolával koronázott centrális építmény, mely belső arányaival és a templomhoz, kivált a szentélyhez viszonyított méreteivel, tömegességet érzékeltető formálásával monumentális hatást kelt. S bár abszolút méretei egy épülethez viszonyítva szerények, művészi szempontból Feszlnek a legjelentősebb megvalósult és fennmaradt építészeti alkotása. A kompozícióhoz szervesen hozzátartozik az a geometrikusan tagolt farácsozatos deszkafal, mely a frigyszekrényt két oldalon a szentély oldalfalával összeköti. Ezek mögé helyezték eredetileg az orgonasípok közül a legnagyobb méretűeket – a többi a frigyláda mögött helyezkedett el. A szentélyben található berendezési tárgyak tervezése is Feszl nevéhez fűződik. Ő tervezte azt a két hatalmas 12 ágú kandelábert, mely a frigyszekrény előtt áll, és két kisebb, szerényebb gyertyatartót. Művészi szempontból legjelentősebb az az előimádkozói pulpitus, melyet Putschin S. Ignác ajándékozott a templomnak, s mely egy általa kitalált, ötletes szerkezettel egyetlen gombnyomás segítségével szószékké alakítható át. S végül a templom teljes kifestése is Feszl terve szerint készült.

A klasszikus építészettel szembeforduló, az arányokat, a formákat kötetlenebbül kezelő romantika olyan fejlődést indított el, amely a szerkezetek terén, az anyaghasználatban már a 20. század építészeti forradalmát készítette elő.

Korkép

Építészet

Festészet

Szobrász

Irodalom