Magamról írni nagyon nehéz. Nem mintha bármi röstellni való volna az életemben. Egy kis zalai faluban születtem, ahonnan utam több felé vitt. Végül itt állapodtam meg Csepregen, a nyugati határ közelében, huszonhárom évesen, és az óta is itt élek. Magyar-történelem szakos tanári pálya volt a hivatásom. Nem írhatom le, hogy már gyerekkorom óta írok. Én csak gyerekkorom óta olvasok. Írás a nyugdíj utáni időkre maradt. A helyi lappal, a Csepregi Promenáddal kezdődött, amelynek 2000-ig szerkesztője és felelős kiadója voltam. Az újságba írást ma is művelem, legyen papíralapú vagy elektronikus.
     Közben elbűvölt, és ma is fogságában tart a néprajz és a helytörténet. Itt a Répce-vidéken most is léteznek írásba még nem foglalt népi emlékek és helytörténeti különlegességek. Ez irányú könyveimet és cikkeimet Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsannaként jelzem. Ikrek szülötteként így különítem el a tudományos munkát a szépirodalmi foglalatosságtól.
     Volt bennem elzárkózásra törekvés a szépírásra választott névvel, de felmérési szándék is arra vonatkozóan, hogy mennyit ér az irodalmi megnyilvánulásom. Több irodalmi körrel és folyóirattal vagyok kapcsolatban. Bősze Éva és Bognár Stefánia költők biztatására jelentkeztem prózaíróként az Irodalmi Rádiónál. Örülök a találkozásnak, és köszönöm a befogadást.

T. Molnár Zsuzsanna