T. Molnár Zsuzsanna:

GYALOGÖSVÉNYEKEN

(Elbeszélések, riportok, visszaemlékezések)

c. kéziratához

T. Molnár Zsuzsanna írásainak gyűjteménye a leghosszabb és egyben valószínűleg a legérdekesebb és legértékesebb írással kezdődik. Ebben a szerző közel hét évtizedes emlékeket elevenít fel olyan lényegre törő módon, minden sallangtól mentes keresetlen egyszerűséggel és bölcsességgel, ahogyan csak az emlékezetben százszor elrendezett, véglegesre csiszolt emlékeket tudja az ember. A második világháború végén indul a történet, amely akár tipikusnak és tömegesnek is mondható, s amelyet sok „változatban” ismerünk már. T. Molnár Zsuzsanna mégis tud újat, mást mondani, amidőn tisztviselő édesapja háború utáni meghurcoltatását és a család emiatti kálváriáját beszéli el jó stílusban, beleérzőn, szívbéli szeretettel, de a nehéz küzdelmek során megérlelt lelki fegyelemmel és józansággal. Elbeszélése történelmi dokumentum és személyes emlékezés egyszerre.
További írásai nagy változatosságot mutatnak mind műfajuk, mind tematikájuk és kiforrottságuk tekintetében. Összességében azonban elmondható, hogy minden írásában a kultúra és a közösség iránt életre szólóan vonzódó, más sorsokat megérezni, más lelkivilágokba belehelyezkedni képes, humánus személyiség nyilatkozik meg. Egyik jellemző lelki magatartásformája a sorsával küszködő ember iránti részvét, gondjainak megértése, nemkülönben az egyének és a kisebb közösségek sorsa iránti, pedagógusi és riporteri figyelem és érdeklődés. Kulturált és természetes stílusban megírt munkái fel-felvillantják egy már sokat látott szakember és családanya életbölcsességét is.
Ez ugyancsak értéke ezeknek az írásoknak – amelyeket szeretettel ajánlok szélesebb körben való megismertetésre.


Szombathely, 2012. január 24.

Gyurácz Ferenc PhD
a Vasi Szemle főszerkesztője