VERSEK
Mióta nem
Mióta nem vagy itt velem
Valahol elfogyott a tűz
Mely régóta a csúcsra törni űz
Elfutnak a hangok is bennem
Nincs dal, a szívemen köd borong
Az éjbe mélán hallgatózom
Tán meghallom még búcsúszód
Remélve majd, tudod, s elárulod
Mi értelme az életemnek
Az emberek csak kábán keringnek
Valahol, mit tudják, mit keresnek
S amennyi volt már, csak annyit lelnek.
Ragaszkodom
Ragaszkodom a tárgyakhoz, az élethez kellenek
De itt marad végül minden, amikor majd elmegyek
Kerted megsínyli
Kerted megsínyli
Azt, hogy nem vagy itt
A felhő öntözi
Bágyadt virágaid
Elvitték javát a gazok
Ám amiket most hozok
Nem éri el galád kezük
Itt hullanak le szirmaik
A van teher
A van teher, a hiány fájdalom.
Nehéz a csend, s hiányod fájlalom.
Él tovább
Hosszú kilencven éven át
Elnyűtte itt a testruhát
S az anyagban, ha nincs tovább
A lélek dimenziót vált.
De él tovább, bár léte más.