VERSEK
Új szózat
Hazádnak rendületlenül állj ellen most magyar
Agyadba düh, keserv és zűrzavar kavar
A nagyvilágon e kívül akad számodra tér
S egyazon munkáért amott többszörös a bér
Mi benned él, erő és értelem
Bárhol kapós, nincs ebben rejtelem
Egy titok rejlik mégis túl az érdemen
Nem nőhetsz felül semmi érdeken
Már túl sok itt az ember és a jó föld kevés
Hol nem csak kóró díszlik, de megterem a kenyér
Honod hazának felvállalná sok nép
Ha nem vigyázol, ám loppal helyedre lép
Tudhatod, ismer már ilyet a történelem
Magyaron a világ nem segített sosem
A távol rögös útjain te is csak migráns leszel
S a nagyvilágon azon túl nem lesz számodra hely.
Létünk
Létünk hosszú, zaklatott évek
Rövid az öröm, de az az élet
Egy vagyok
Miért nézel rám ily hidegen?
Egy vagyok a földdel és a vízzel
Egy vagyok a tűzzel és a széllel
Egy vagyok a fűvel és a fával
Egy vagyok a végtelen világgal
Egy vagyok a múlttal s a jövővel
Együtt vagyunk térrel és idővel
Ott vagyunk mi együtt az anyagban
És a lélek birodalmakban
Hogy lehetnék én itt idegen?
Szegény Musztafa
Ó te szegény Musztafa
Erre nem vezet út haza
Vagy rosszabbak az otthoni romok,
Mint idegen szél fújta sátorok?
Hideg szél fúj, tél közeleg
Jó lenne innen elmenned
Nem északra, vissza délre
Nem készültél fel a jégre
Idegen föld kegyelmére