VERSEK
Ha
Ha írhatnám a verset, amikor jön
Nem volna ennyi szilánk, amit őrzök
Megszidtak
Megszidtak megint, s megszidnak újra,
Hogy bámulok bambán a Tejútra
S nem kelek útra kenyérért és tejért
Nem loholok a robotra, mohón a pénzért
Más a sors
Utolsó néhány nomád
Közéjük állt a határ
Aki túljárt messze már
Aki itt volt az itt maradt
Egyik sem jobb a másiknál
Mégis más a sors mi járt.
Késik a levél
Késik a levél
Vigye a szél
Helyett a posta
Nincs benne rózsa
Csak a dal,
Mely a rózsáról mesél
Nem vagyok
Nem vagyok már ifjú lányka
Nem is megyek el a bálba
Csendbe vár holnapom
Csak a dalt hallgatom
Ennyi jut mára
Korok
Korok kopognak komoran az ajtón
Szekerek robognak a sötétben, s a hajtón
Hosszú szárnyakkal csapkodnak a kabátok
Levelet visznek, mit tegnap írt apátok
És utaznak még a vasból vert lapátok.
Talán megmaradt néhány kapátok.