Amaral:
Minden indulóban / Esta madrugada
Minden indulóban, engedem,
aztán hiába,
itt marad:
kísért néhány szólam, koncertek, egy bár,
pár árva pillanat.
Minden indulóban.
Neked miért mesélem ezt most, mondd?
Talán nem is érted,
de a szemérem régen elkopott rongy:
Vagy a fájdalom,
vagy a puszta éj
fagyaszt le minden gátlást.
Kelni kéne rég, hisz csak álmodom,
s ki hall meg így,
ilyen kiáltást?
Ezt az éji csendet,
sok szilánknyi félelemmel,
vigye el, söpörje ki a reggel!
Minden indulóban,
madridi homályos éj,
csillagtalan.
Az az izzás hol van,
mi belülről fűt, feszít,
s még élni hagy?
Mit keresek itt?
Mi kísért megint?
Milyen magányban?
Hol lehetsz, hol nem?
Honnan törsz majd fel,
mint illúzió,
melyik hajnalárban?
Ezt az éji csendet,
sok szilánknyi félelemmel,
vigye el, söpörje ki a reggel!
Maradj még egy percet,
a fény átmossa a lelket,
ezt az éji csendet.
Előző 