Álom
Éjjel íjra feszülök,
havas holdra repülök,
rebbenésre, roppanásra
hold karéján elülök.
Onnan nézem álmomat,
hópehelyként szállogat,
érve árva föld porába
csöpp palástja ráragad.
Ugrom én is utána,
csillagos, mély dunnába,
elmerülök álmok örök
ölelő folyamába.
De te ne sajnáld magad,
megtalál a virradat,
s aki dalban belehaltam
rád adom palástomat.
Előző 