Névnapi köszöntő H. E.-nek
Névnap, mindig utolsó,
Emlékszel Ervin? Élünk…
s hallják a marsi rónák
lakói, mit remélünk:
Kettétört fák helyébe,
s helyünkbe új barázdát
szentel a kegyes isten –
kínjaink magyarázzák.
Nőnek a magvak sorban,
ahogyan elvetetted:
Álom csak megtörésünk,
s álom, hogy eltemetnek.
Elmondom:
múlt vasárnap
Kinizsi Pálnak nézett
valami alkogolnyik,
s történelmet idézett –
így mondjuk,
gombnyomásra,
mindazt, mit megtanultunk,
mielőtt kilehelnénk
borgőzös, lila múltunk…
Tartást adtál e hollós,
megtépázott seregnek:
„Álom csak megtörésünk,
s álom, hogy eltemetnek.”
Ervin! A béna járna,
vak kér, hogy újra lásson,
hittel, milyen világba
tekintsen, mit kiáltson,
akit már nem tanítasz…
s akik már nem felednek:
Álom csak megtörésük?
Salom… Peace…
Bölcs Fejednek.
Előző 