Halk futam...

Halk futam egy néma zongorán,
Fekete-fehér billentyűk egymás után.
Csend! Néma csend, a karzat sem rikolt,
Talán a halál arat csendesen valahol!

De miért e bús, e néma koncert?
A szív érez, fáj, de soha nem felejt,
Ahogy a billentyűk következnek egymás után,
Percek fogynak, napok telnek, időm is fogytán!

S mégis! Az utolsó koncert oly csodás,
Felállsz, meghajolsz, s a tapsvihar után
Érzed, érted, a játéknak lassan vége lesz,
Szemedben könny, tudod, a közönség szeret!

Csendesen, mintha sose vágyott volna másra,
Előbb egy, majd kihuny az összes lámpa,
Te boldogan állsz a függöny mögött némán,
Megérted akkor: egy más világ vár énrám!

Mielőtt a függöny legördül, megköszönöm néked,
Mit adtál és elvettél tőlem, te rongyos élet,
Mert talán hagyhatok valamit az utókorra,
Emlékeznek rám? Vagy hagynak elveszni a porba!

Halk futam egy néma, öreg zongorán,
Fekete-fehér billentyűk egymás után.
Csend! Néma csend, a karzat sem rikolt,
Talán a halál arat csendesen valahol!