Halk futam egy néma zongorán,
Fekete-fehér billentyűk egymás után.
Csend! Néma csend, a karzat sem rikolt,
Talán a halál arat csendesen valahol!
De miért e bús, e néma koncert?
A szív érez, fáj, de soha nem felejt,
Ahogy a billentyűk következnek egymás után,
Percek fogynak, napok telnek, időm is fogytán!
S mégis! Az utolsó koncert oly csodás,
Felállsz, meghajolsz, s a tapsvihar után
Érzed, érted, a játéknak lassan vége lesz,
Szemedben könny, tudod, a közönség szeret!
Csendesen, mintha sose vágyott volna másra,
Előbb egy, majd kihuny az összes lámpa,
Te boldogan állsz a függöny mögött némán,
Megérted akkor: egy más világ vár énrám!
Mielőtt a függöny legördül, megköszönöm néked,
Mit adtál és elvettél tőlem, te rongyos élet,
Mert talán hagyhatok valamit az utókorra,
Emlékeznek rám? Vagy hagynak elveszni a porba!
Halk futam egy néma, öreg zongorán,
Fekete-fehér billentyűk egymás után.
Csend! Néma csend, a karzat sem rikolt,
Talán a halál arat csendesen valahol!
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?