Oly sokszor...

Oly sokszor szerettem volna nyerni,
Megkapni végre a bőségszarut,
A szegénység göncét végre levetni,
Megtalálni minden elrejtett kiskaput.

Nevetni az életen diadalmas szívvel,
Hisz mindent, mit akarok, enyém lehet,
Kegyet gyakorolni ellenségeimmel,
Kalácsot enni mindig, kenyér helyett!

Könyökölve, tiporva haladni előre,
Hisz ott fenn csak a kék ég a határ,
Ilyen áron juthatnék a hegytetőre,
Ahol a nyertesek serege vár!

Törött gerinccel, érzések nélkül,
Alázva magam és „jótevőm” neked,
Nevetve, hurrázva, hajbókolva, végül
Rájöttem! Így én sohase nyerhetek!

De azért ma is folyton nyer valaki.
Soha más, csak mindig ugyanaz.
A többi „jelölt”, mint hű szolga, követi,
Hátha a koncból marad egy darab!