Négyoldalú, felfelé keskenyedő, piramis alakú csúcsban végződő magas emlékoszlop, amely eredetileg egyiptomi napszimbólum volt.

Lírai műfaj, fenséges tárgyról emelkedett stílusban írt költemény - három válfaja: a himnusz, a ditirambus és a rapszódia. Eredete az ógörög melikus költészetre nyúlik vissza: ennek két fajtája alakult ki, a choródia (kardal) melyet kórus adott elő, illetve a monódia, egyetlen költő-dalnok éneke.

Olyan festőanyag, amelyben a festék száradó olajokkal (lenolaj, dióolaj stb.) van elkeverve. Használták már a középkorban is, de a 15. század elején dolgozták ki teljesen, hagyomány szerint a Van Eyck testvérek.
 

Absztrakt művészeti irányzat, amely az 1960-as években született. Az op-art (az "optical art" rövidítése) az emberi szem becsaphatóságát aknázza ki. A festő játszik a befogadóval: olyan képeket alakít ki, amelyek vibrálnak és pulzálnak. A felhasznált színek és formák a mozgás optikai illúzióját keltik.

Díszítési mód és különböző díszítőelemek állati, növényi, absztrakt formaelemek gyűjtőneve.
 

Görög eredetű szó, értelmileg látszólag egymást kizáró ellentéteknek stilisztikai, rendszerint humoros célú összekapcsolása a beszéd során (pl. édes teher).

Az irodalom legkorábbi formáinak elnevezése, amely a népek civilizáció előtti időszakának költészetét, illetve műveltségét jelöli. Az őstársadalmakban az ősművészet különböző formái nem válnak külön, az ősköltészet sem önálló kategória, hanem a társadalom mindennapi gyakorlatával, a munkaszervezéssel, neveléssel, rokonsági kapcsolatokkal, tulajdonviszonyokkal és az ezeket rendszerező jogszokásokkal szorosan összefüggő jelenség. A költészet legősibb formái valószínűleg lírai jellegűek voltak, s a természetben és a munkában átélt ritmusban szólaltatták meg őket. Legősibb típusaivá így a természetfeletti erőkkel kapcsolatot tartó rituális énekek és a munkát megkönnyítő munkadalok voltak.