A késői barokk és a rokokó idején elterjedt európai irányzat az udvari költészetben. Nyelvi kifinomultság, olykor mesterkéltség, ötletesség-szellemesség, a poentírozott formák kedvelése jellemezte.

Tréfás ötlet. Többnyire helyzetkomikumra épülő humoros hatású cselekményelem a színjátékban, mely eredetileg a színész rögtönzése volt. Később a rögtönzés látszatát keltő, gondosan előkészített hatásvadász eszköz lett belőle. A színpadi művek közül a vígjáték, a zenés színjáték, az operett, a musical, a szórakoztató műforma él vele. A némafilm korában a burleszkek sorozatára épült, s ez az eszköz azóta is kedvelt.

Stílusalakzat; a teljes ismétlés egyik fajtája, melyben egy szó vagy szócsoport kétszer vagy többször ismétlődik egy verssoron vagy félsoron belül.

A hangsúlyos verselés egyik módja, soraiban csak a hangsúlyos szótagok száma kötött, a hangsúlytalanoké kötetlen, s fél sorait alliterációk kötik össze

Latin nyelvű középkori műfaj, a költészetet és a valóságot szórakoztató célzattal elegyítő történetírói mű

A művészetben azon műalkotások gyűjtőfogalma, amelyek hazug, illúziókra épülő elképzeléseket táplálnak az ember és a társadalmi valóság viszonyáról, az ember osztályhelyzetéről és személyiségének jellegéről, hozzáillő sorsáról. A művészeten kívüli művészeti-esztétikai szférákban ízléstelenül dekoratív vagy édeskésen idillikus, gyakran bárgyú humorral megalkotott mű, illetve kontár vásári portéka.

Felismerés, ítélet. Ókori műfaj, életbölcsesség, szállóige, amelyet irodalmi forrásból merítettek és átélt helyzetekre idézetként alkalmaztak. Rokon a közmondással és az aforizmával, de nem azonos velük. A közmondás népi jellegével szemben a gnóma a művelt emberek filozófiai jellegű szemléletéből indul ki, logikai és retorikai eszközökkel él s nem képi elemekkel.
 

Körösfői Kriesch Aladár 1895-től kezdődően családjával együtt az erdélyi Diódon töltötte a nyarakat. Nagy hatással volt rá a vidék népművészete és házigazdájuk tolsztojanizmusa. Körösfői 1899 után első gyermeke halála miatt nem tért vissza ide, de az ő emlékére festett "Ego sum via, veritas et vita" c. képén (1903) megörökítette az itt működő kis művésztelep tagjait. A művész 1901-ben a Budapest környéki Gödöllőre települt át, ahová egyre több művész költözött. Ezek a művészek többek között Körösfői sógora, Nagy Sándor a festészet és a grafika mellett az iparművészet területén is dolgoztak, 1904-től Gödöllőn szövőiskolát működtettek (Bábszínház, 1907 körül). Ettől az évtől kezdve részt vettek azokon a rendszeres néprajzi gyűjtő utakon (A magyar valkói temető, 1908), amelyeknek eredményeit később több kötetes könyvben publikálták (A magyar nép művészete). Az Erdélyben gyűjtött motívumok megjelentek műveiken is: a szimbolizmussal színezett történelmi (Zách Klára I-II., 1911) és bibliai témájú (Ave Myriam, 1904) művek mellett a magyar-hun mondavilágból és népmesékből átvett történeteket is ábrázoltak (Székely népmesék, 1912). Művészetükben a kézművességhez (Ruskin, Morris), életvitelükben a paraszti életformához (Tolsztoj) való visszatérés állt a középpontban. Kapcsolatban álltak olyan művészekkel, mint Walter Crane vagy Akseli Gallén-Kallela, akik el is látogattak Magyarországra. Reformtörekvéseik kiterjedtek az egészséges életmódra, a táplálkozásra és az öltözködésre is. Az első világháború kitörésével a művésztelep működése megszakadt, és Körösfői 1920-ban bekövetkezett halálával a kolónia gyakorlatilag felbomlott.

Gondolatalakzat a mű tartalmi szintjén zenei-ritmikai szempontok és az ismétlés elve alapján.

Az európai középkor stíluskorszaka, amely a 12. század elejétől a 16. század elejéig tartott, területenként eltérő kezdettel és befejeződéssel. Franciaországban és Németországban alakult ki, jellemző jegyeit az építészeti alkotások szemléltetik ma is a legjobban. Európa nagy katedrálisainak a stílusa, a legjelentősebb irányzatnak volt tekinthető. A gótikus festmények és szobrok alakjai elnyújtottak, díszesek. A festészetben általában nem törekedtek a háromdimenziós ábrázolásmódra. Az alkalmazott perspektíva többnyire esetleges és kevéssé meggyőző. Irodalom és művelődéstörténeti fogalomként a 20. század elején kezdték el használni. Az irodalomban a gótika legjellemzőbb jegyei: a harmónia keresése az evilágiság és a transzcendencia, a vallásosság és az élet szépségei közt, törekvés az optimizmusra, érzelmesség, fénymisztika, elegancia, romantikus és kalandos vonások. Hatott rá az antik műveltség, az arab udvari kultúra, a kelta legendakör és középkor vallásossága. Főbb műfajai: vallásos legenda, misztikus irodalom, lovagi epika, szerelmi líra.

Kötőanyaggal, többnyire gumi arábikummal preparált és vízzel feloldott festékek oly alkalmazása, amelynél a festékanyag nem átlátszó fehér (rendesen cinkfehér) hozzátételt kap és ezáltal fedőfestékké válik, úgyhogy a festőalap nem látszik rajta keresztül: ellentétben az akvarellel, amellyel ugyan együttesen is alkalmazható.

A graffiti eredetileg falrajzot, falra vésett, illetve karcolt szöveget jelent (az olasz grafitto szó jelentése: karcolás, karmolás), később azonban a vésőt, a krétát és egyéb "karcoló eszközt" mindinkább felváltja a színes filctoll, a szórópisztoly, más szóval a spray-festék. A graffiti egyesek szerint már az ókori Egyiptomban létezett afféle "ellenzéki" népművészetként, de csak századunk második felében került közvetlen összefüggésbe a képzőművészettel. A nyugati városok utcáiról, metróállomásairól és egyéb hozzáférhető, nyilvános falfelületeiről kezdetben áttételesen, majd egyre közvetlenebbül került be a kiállítótermekbe. Az INFORMEL és az ABSZTRAKT EXPRESSZIONIZMUS egyes képviselői (mindenekelőtt Cy Twombly, Antoni Tápies, Jean Dubuffet) először csak a graffiti egyes jellegzetes formai elemeit építették be képi világukba, Tony Shafrazi iráni művész pedig már botrányos AKCIÓ -jához használta fel: a hetvenes évek elején Picasso féltve őrzött Guernicájára spray-festékkel háromszor ráfújta a "hazugság" szót. Ennek ellenére a névtelen graffiti -szerzők a hatvanas-hetvenes években még inkább az utcán működtek, s a műfajban részben önkifejezési eszközt, részben pedig politikai és világnézeti állásfoglalásuk mindenki számára hozzáférhető színterét látták. Kiderült, hogy nemcsak egyes csoportok képviselnek viszonylag könnyen fölismerhető stílust, hanem bizonyos egyének is. Mindez oda vezetett, hogy a műfaj tehetségesebb képviselői fokozatosan közismertté váltak, egyre több csoportos és egyéni kiállításon vehettek részt, és tevékenységük csakhamar az új festőiség jelentős amerikai irányzatává vált. Az anonim és a festői stílusként kezelt graffiti legfontosabb középpontja egyaránt New York, az utóbbi ismertebb képviselői pedig Keith Harring, Crash, Kenny Scharf, James Brown és Ramellzee. Közös bennük, hogy a művészetet mindannyian a nagyvárosok üresen hagyott falfelületein kezdték művelni, munkáik általában gyerekesen illusztratívak, élénk, szinte világító-vakító színeket használnak, és közel áll hozzájuk a népszerű képregények, valamint rajzfilmek gondtalan, üde világa. Irányzatukat a szakirodalom NEW YORK GRAFFlTI néven tartja számon.

Görög eredetű szó. A képzőművészet egyik fő ága, általában színek nélküli, vonalakkal történő ábrázolás.

Francia kifejezés, amelynek jelentése rizsszem. Porcelándíszítési technika; először Kínában alkalmazták, majd Európában is elterjedt.

Az 1930-as évek elején a nagybányai iskola hagyományaihoz visszatérő művészek a Gresham kávéházban szerveződtek asztaltársasággá, innen kapta nevét a csoport. A Gresham-kör tagjai különböző generációkhoz tartoztak: Berény Róbert egykor a Nyolcak tagja volt, új képeivel dekoratívabb irányba indult tovább (Csellózó nő, 1928). Bernáth Aurél expresszionista periódusa után a Riviéra c. korszakalkotó képpel (1926-27) kanyarodott vissza a látványelvű festészethez. Önarcképei mellett (Sárgakabátos önarckép, 1930) előszeretettel alkalmazta a zárt belső teret a külső tájjal összekötő ablakmotívumot (Reggel, 1927). Szőnyi István az 1920-as évek újklasszicizmusa után Zebegényben letelepedve alakította ki jellegzetes festői világát: a falusi embereket, a hétköznapi élet eseményeit örökítette meg képein (Zebegényi temetés, 1928). A Balatonhoz kötődik Egry József első világháború utáni korszaka. Képein az atmoszférikus hatások játszák a főszerepet, de a változó fényviszonyokat rögzítő, egyre jobban kivilágosodó képein (Badacsony, 1930 körül), akár biblikus-vallásos jelenetek formájában, emberalakok is felbukkannak (Szent Kristóf a Balatonnál, 1927).

 Az olasz grotta = barlang szóból ered - összetett esztétikai minőség, a félelmetes, torz vagy fenséges vonások ötvöződnek bájos, kedves vagy kicsinyességében komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. A komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek társultsága a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. Megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet: a mű elemeinek egymáshoz való viszonya. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetséges: reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és tragikum, a fenségesség és az alantasság, a naturalizmus és a fantasztikum. Gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő elemeket, torzságot, rútságot, épít a halottá dermedő élet és a megelevenedő mechanizmus borzongató ellentétére. Életre hívója az elidegenedettség, belőle következik a szorongás, a félelem, a kétségbeesés látomásos megjelenítése. Az abszurd művekben is gyakori a groteszk jelleg, de a groteszk fogalma nem
azonosítható az abszurddal.