Epikus mű, a francia szatirikus irodalomban, anekdota. A 12. század végén, a 13. században keletkeztek, a polgárosodás első hullámának idején. Mintegy másfélszáz mű maradt fenn, a legtöbbnek ismeretlen a szerzője. Terjedelmük a mesééhez , az elbeszéléséhez hasonló. Témáik többnyire a folklórban megtalálható vándortörténetek, a legtöbbnek alaphelyzete a rászedés, a beugratás, méghozzá a hatalmon lévők rászedése a népi ravaszság, a paraszti bölcsesség segítségével. Gyakori a szerelmi téma, a háromszög történet, az egyházi és evilági hatalmasságok pórul járásának ábrázolása.

Az érvelésnek a hasonlóságon alapuló, a példázattal rokon formája - verses vagy prózai, rövidebb terjedelmű állat és/vagy tanmese. Az évezredes fejlődés során az állatmesében szereplő csodás elemek lassanként elszakadtak a természettől, erkölcsi tartalommal telítődtek, a jó vagy a rossz jelképeivé lettek, s kimondatlanul vagy kimondottan tanító célzatot nyertek. Ily módon lett a mese, a népi bölcsesség egyik legrégibb megjelenési formája; hősei az állatok, madarak, rovarok, növények, amelyeknek környezetében az ember élete évezredeken át lefolyt. Ezek az állatmesék általános az erkölcsi igazság szemléltetésére szolgálnak, s ezért bennük nem a csillogó forma, hanem a közérthető tartalom volt a lényeges. A világ bármely tájékán keletkezett tanítómesék szerkezete érdekes módon azonos:
1. helyzetrajz
2. a szereplők párbeszéde
3. a párbeszéd erkölcsi tartalmát szemléltető cselekmény
4. az erkölcsi vagy gyakorlati tanulság
Az előadás menete, részletessége, a tanulság megfogalmazása szempontjából két fő típus különböztethető meg világosan:
a.- A nyugodtabb, részletezőbb előadású, terjedelmesebb s gyakran több tanulságot is tartalmazó ős- és népköltészeti fabulatípus. Ide sorolhatók az afroázsiai és európai népek, valamint az indiánok és eszkimók népköltészetében található tanítómesék. Ezek erősen magukon viselik a nép mesemondó, mesélő kedvének nyomait, noha írásba foglalásukig az évezredek lefosztották a részletező leírásokat, epikus részleteket, s mind erőteljesebb szerephez juttatták a tanulság felé siető párbeszédet.
b.- A tudatos írói szerkesztőművészetre valló, a helyzetet és szereplőket legtöbbször csak utalásszerűen megemlítő, a párbeszédet minimumra csökkentő, sőt a tanulság levonását a hallgatóra, olvasóra bízó ezópusi mese s az európai irodalomnak belőle kibontakozó meseköltészete.
- a római poétikában, kitalált epikai keret

Latin eredetű szó, tárgyak, műalkotások felületének a kivitelezéséből (anyag sajátosságai és megmunkálási módja, ecsetkezelés és festékhasználat) fakadó és a látványt is nagymértékben befolyásoló sajátos mód és minőség.

Olyan grafika, amelynek dúca keményfából (körte vagy puszpáng) készült. Könyv illusztrációként a huszadik század elejéi népszerű technika volt.

1905-ben Párizsban egy olyan kiállítást rendeztek, amely egyetlen teremből állt, tele tiszta, kontrasztos színeket árasztó festményekkel. Látszott, hogy nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel festették őket. Egy kritikus "les fauves" -nak (franciául: "vadak") nevezte el a festmények alkotóit, és a név rájuk ragadt. A "vadság" főleg az erőteljes színekben, a dinamikus ecsetkezelésben és a képek mély kifejezőkészségében mutatkozott meg. Mindennél fontosabb, hogyan ütközik a vörös a zölddel, hogyan áll szemben a kék a sárgával. (Matisse)

A magyar hangsúlyos verselés egyik legelterjedtebb sortípusa, 12 szótagból áll, a hatodik után sormetszet tagolja két félsorra

A polgári rendnek a polgári forradalmat megelőző időszakban kialakított ideológiája, filozófiája és esztétikája - az elnevezés arra utal, hogy az emberiséget a tudatlanság sötétjéből az ész, a fény birodalmába kell átvezetni - időszaka nagyjából a 18. századdal esett egybe; filozófiai-esztétikai megalapozása a racionalizmus és a szenzualizmus - esztétikájának kiemelkedő képviselői: Locke, Diderot, Rousseau, Voltaire, Lessing. A felvilágosodás antifeudális mozgalom és eszmerendszer, mely Nyugat-Európában a már gazdasági hatalomhoz jutott polgárság politikai hatalmát készíti elő. A 17. században Angliából és Hollandiából indult el, a 18. században Franciaországban bontakozott ki. Kelet-Európában a feudalizmus elleni mozgalmat a lassan polgárosodó nemesség vezeti. A felvilágosodás akkor születik meg, amikor a racionális bírálat az élet egészére kiterjed. A 17. századtól Newton új alapokra helyezett fizikája készíti elő a világnézeti fordulatot. Hobbes például a létharcot tekintette az ember természetes állapotának. Általánossá válik az előítéletek elleni harc, az egyház bírálata, bizonyos fokú vallásellenesség. A felvilágosodás az ésszerűséget, a természetességet, az emberhez méltó létet és a társadalmi igazságosságot hirdeti. A belőle kibontakozó francia forradalom eszméi lesznek: szabadság, egyenlőség, testvériség.

A készítő gyár, műhely vagy mester benyomott vagy festett, máz alatti vagy máz feletti jelzése a kerámiatárgyak alján.
 

Esztétikai minőség; az emberi szabadság történelmileg adott fokát messze meghaladó nagyságú, erejű természeti vagy társadalmi jelenség hatalmának érzéki formában való kifejeződése. A felvilágosodás koráig általában a szépség legmagasabb rendű formájának tekintették. Valóban rokon fogalmak, mindkettőben az emberi szabadság ideája jelenik meg, de a fenségesben az emberi mértéket felülmúló, míg a szépségben emberi méretű módon. A tragikum fontos eleme.

Épületeken vagy bútorokon található levél- vagy virágmintát megjelenítő faragott füzérdísz.

Assisi Szt. Ferenc által alapított római katolikus rend. Jótékonyságnak szentelve magukat, a szerzetesek Szűz Mária imádatát helyezték a középpontba, elősegítve ezzel a Madonna ábrázolások felvirágzását az olasz művészetben.

Katedrálisok támpillérein lévő kecses tornyok, melyek a gótikus építészet jellemző motívumai.

A Fluxusról egyes művészettörténészek arra a Hérakleitosznak tulajdonított tételre asszociálnak, mely szerint minden folyik, vagyis változik. Noha a közhiedelemmel ellentétben Hérakleitosz ilyesmit valószínűleg sohasem állított (filozófiájában ugyanis inkább az ellenkezője mellett érvel), a képzettársításnak mégis van némi jogosultsága: a latin fluxus szó folyást, áramlást, keringést jelent, következésképpen akár arra az igazságra is utalhat, hogy a róla elnevezett nemzetközi csoportban rendkívül sokféle munka "folyt". A hatvanas évek jellegzetes törekvéséről van szó, mely a legkülönfélébb aktivitásformákat foglalja magába, kezdve a költészettől a tárgyalkotáson át egészen a filmig. Olykor nehéz elkülöníteni a HAPPENING-tőI, ugyanis a résztvevők gyakran ugyanazok, több happeninget mutattak be Fluxus-rendezvényeken, mindkettő lényege a művész személyes közreműködésével zajló esemény, és mindkettő hirdeti, hogy "mindenki művész, minden lehet művészet". Mégis, a Fluxus részben tágabb fogalom, mert többféle aktivitás belefér, részben pedig a happeningnél zártabb forma, mert a közönség ritkán vesz benne aktívan részt. (E ritka esetek közül az 1964. évi aacheni művészeti fesztivál érdemel külön említést, amikor a közönség soraiból érkező jobboldali egyetemisták egyike véresre verte Joseph Beuysot, a háború utáni művészet és külön a Fluxus egyik legjelentősebb képviselőjét.) A Fluxus a dadaizmus provokatív, ironikus és lázadó szellemének újbóli felélesztéseként is felfogható. Jelentős tényezője a műfajok közötti határok eltörlésének szándéka, valamint a művészet áru-jellegének felszámolására tett gyakorlati kísérlet. Egy-egy Fluxus-rendezvény összképe rendszerint több médium alkalmazása útján alakul ki (tánc, felolvasás, zene, vetítés, videó stb.), megjelenési formája főként színpadi rendezvény (ezt ugyanis nem lehet múzeumba zárni), egyik leggyakoribb médiuma pedig a zene. Ez utóbbi szolgálhat afféle hangkulisszaként az egyéb vizuális és verbális megnyilvánulásokhoz, de önállósulhat is. Szélsőséges példa John Cage koncertje, amikor a művész négy perc harminchárom másodpercig tartó csöndet "adott elő" (zongorán), Nam June Paik hegedűdarabja, amely abból állt, hogy a szerző darabokra töri hangszerét, vagy az a hangverseny, melyet akváriumra rajzolt kottából adnak elő, miközben a rémülten úszkáló halakat tekintik hangjegyeknek. A Fluxus-mozgalom legjelentősebb központja New York, Düsseldorf és Tokió, legfontosabb képviselői pedig a már említetteken kívül Dick Higgins, Allan Kaprow, Wolf Vostell, Bazon Brock, Jim Dine, Robert Filliou, Ken Friedman és az alapító, George Maciunas. A Fluxus szellemisége Magyarországon is visszhangra talált, különösen Erdély Miklós és Szentjóby Tamás munkásságában.
 

Underground művészet - tágabb értelemben az illegálisan terjesztett műalkotások elnevezése, szűkebb értelemben a nyugati hippi mozgalom és az új baloldal mozgalmainak egyik kulturális jelensége. Elméletük szerint a polgári társadalom elleni harc egyik fő formája az, hogy új életformát, ellenkultúrát kell létrehozni.

A művészi formaelemek rendszere, amely valamilyen szempontból viszonylag önálló, zárt egységet képez; valamely művészeti ág, műfaj, stílusirányzat, stíluskorszak vagy egy-egy alkotóegyéniség speciális kifejezőeszközeinek, formai lehetőségeinek összessége.

A hatvanas évek derekától a hetvenes évek végéig terjedő időszak nemzetkőzi művészetének egyik lejellemzőbb vonása a különféle MEDIUM-ok (film, videó, képregény, xerox stb.) iránt tapasztalható felfokozott analitikus érdeklődés, amelyből természetesen a fotó sem maradt ki. Mivel a "fotóművészet" kifejezés már foglalt volt az "ellesett pillanatot" megragadó és a valóság látványát szubjektív érzéseken átszűrő, szép, érdekes vagy megrázó fényképek összefoglalására, a képzőművészek kreatív és önelemző fotóhasználatára a FOTÓMŰVÉSZET, illetve egyszerűen a fotóhasználat kifejezés honosodott meg. Olyan fényképekről van szó, melyek általában nem a néző érzelemvilágára, hanem inkább intellektusára kívánnak hatni. Az új fotóhasználat vagy előre megkonstruált látványt rögzít, vagy meghatározott gondolati koncepció dokumentumait mutatja fel, de az emocionális hatású felületi szépséget általában kerüli. Ilyen értelemben a fotó valóban csak felhasználásra kerül, több esetben a műalkotás elkészülési folyamatának csak az egyik szakaszában vesz részt, és a néző elé kerülő kész műben már nincs is jelen. A fotó médium jellegéből indul ki (dokumentatív és reproduktív funkció, sokszorosíthatóság stb.), gyakran csak ezt vizsgálja, vagy ennek megváltoztatására tesz javaslatot. Az új fotóhasználat előzményeit kutatva hivatkozhatunk Rauschenberg és Warhol fényképek alapján (is) készült szitanyomataira, az ÚJREALIZMUS fotóval kapcsolatos DECOLLAGE-aira, Hockney, Close, Monory és mások hiperrealista (HIPERREALIZMUS) festményeire. Ezek azonban már maguk is részei annak az általános tendenciának, mely a hatvanas években bontakozott ki, és a fotóhasználat szerves hátterét képezte: a képzőművészet önmaga lényegét, objektív tárgyiasságát kívánta megkérdőjelezni, és ebbéli törekvéseiben más médiumok mellett a fotóhoz fordult bizonyítékokért. Ilyen keretek között értelmezhető Joseph Kosuth Egy és három szék című klasszikus műve, mely egy valódi székből, ennek fényképéből és a szék értelmező szótárból kiemelt írott definíciójából áll, .Wolf Vostell fotómontázsa, amelyen óriási vasalóvá alakult át a kölni dóm; vagy Douglas Huebler javaslata: készítsünk a 45. szélességi fok mentén a 0. délkörtől kezdve 15 fokonként mindig déli 12 órakor egy-egy fényképet a világűr fölöttünk függőlegesen levő fiktív pontjáról (így ugyanabba az időpontba sűríthetnénk 24 órás időtartamot, a Föld egy tengelyfordulatának idejét). A fotót újszerűen használó művészek közül a következők érdemelnek még külön figyelmet: Michael Snow, Jan Dibbets, Giovanni Paolini, Jochen Gerz és Klaus Rinke, a magyar alkotók közül pedig Baranyay András, Erdély Miklós, Jovánovics György, Maurer Dóra és Türk Péter.

Valamely nyelv kifejezéskészlete, illetve az állandósult szókapcsolatok összegyűjtése, közzététele és kutatása.
 

Elcsépelt, kiüresedett állandó szókapcsolat, szólam. A zeneművészetben legalább két motívumból álló rövid zenei gondolat.

Olasz eredetű elnevezés. (fresco olaszul a. m. friss), a falra való festésnek az az eljárása, amely a festékanyagnak a fal nedves friss mészalapjára való felrakásán alapul. E célból magát a festékanyag oldására szolgáló vizet némi mésszel vegyítik, amely száradáskor visszamarad és az azonos előfeltételek mellett száradó alappal vegyileg egyesül. A kötőanyag tehát azonos a festőalap anyagával és így a festékréteg az alapról nem válhat le.

Pszichológiai irányzat, Sigmund Freud lélektani elemzéseire épül - központi gondolata, hogy az ember az erkölcsi tudatával ellenkező vágyait elfojtja, tudat alá süllyeszti, de ezek az ösztönök révén tovább hatnak lelki életére - az ön és fajfenntartás ösztönei érzéki örömtörekvésekben jelentkeznek, a valóságban ki nem élhető vágyak a képzeletvilágban keresnek kárpótlást.

Latin eredetű szó, a keleti művészetnek (elsősorban a szobrászatnak) az a jellegzetessége, hogy a művész az alakot a nézővel teljesen szembefordulva ábrázolja; egy függőleges egyenes, amely az orron és a köldökön vezet át a testet két egyforma, szimmetrikus részre osztja.

Avantgárd mozgalom, Milánóban alapították 1909-ben. Tagjai meg akarták szabadítani Olaszországot múltjának súlyától, és a mát dicsőítették. A futuristákat elbűvölte a modern technika, a közlekedés és a távközlés. A festészetben és a szobrászatban a szögletes formák és az erőteljes vonalak a dinamizmus érzetét sugallták. A futurista művészet egyik legfőbb jellemzője az volt, hogy megpróbálta megragadni a mozgást és a sebességet: A mozgás megragadására törekedtek, úgy hogy annak időben egymást követő fázisait egyidejűleg, egyazon képen montázsszerűen, vagy ritmikusan ismétlődő formákkal megtörték, s egymást átfedő erőterekkel, színnyalábokkal ábrázolták. Umberto Boccini: Az izmok dinamizmusa: A lépő alakban feszülő energiákat úgy fejezi ki, hogy megformálja az előrehaladó izmok "erővonalait" is, vagyis több időpillanatban térben elfoglalt helyzeteit fogja össze mozgalmas tömbbé.