-
dadaizmus
-
Avantgardista
mozgalom 1915 és 1922 között mely a háború okozta kiábrándultságot
nihilista (mindent tagadó) anarchizmusban próbálta feloldani - a teljes
tagadás álláspontjára helyezkedve utasítják el a polgári civilizációt,
kultúrát, rációt és logikát - ennek jegyében tevékenységük fő célja a
botrányokozás lett, értelem nélküli szavakból állították össze műveiket
és közönségüket rendre inzultálták. A dadaizmus fő képviselői Tristan
Tzara, André Breton, Louis Aragon, Hans Arp stb. Valóságos vihart kavart
az avantgárd első periódusának záróakkordja, a dadaizmus. Az izmusok
legféktelenebbje minden ellen tiltakozott, mindent tagadott. Provokált,
rombolt, játszott, léháskodott - és szenvedett, mert a háború szabdalta
világban többé nem lehetett hinni. Így művészetellenes is volt. Duchamp
bajuszt ragasztott Mona Lisának, használati tárgyakat talapzatra
helyezve megalapítja a "ready-made" szobrászatot. Tzara újságpapírt és
ollót ajánl a versíráshoz egyetlen eszközül. Még saját nevükből, a
szótárban véletlenszerűen lelt Dadából is gúnyt űznek, jelentéseit
sorolva: vesszőparipa, paci, hobbi, szent tehén farka, kocka, anya. A
zürichi Cabaret Voltaire 1916 februárjában hirdet először dada-estet. A
dada rendezvényeken a szó, a zene, a képző- és mozgásművészet eszméi
egyszerre voltak jelen, mintegy az összes művészet fogalmát parodizálva.
Estjeik többször fulladtak botrányba. Pedig az értelmetlenség
kultuszának gyökere a pacifizmus. A dada cinizmusát, nihilizmusát a
háború elleni indokolt tiltakozás motiválja. Menekül a háborút elfogadni
képes ember elől: nevetésbe, ősrítusokba, brutalitásba. A dada művészete
jelművészet, jelei mögött azonban nincs racionális jelentés. A
nonszenszre épít, hisz világélménye a létértelmetlenség. Legfeltűnőbb
jegye a szuper groteszk, mellyel az elidegenültséget élik és éltetik az
alkotók. Módszerük a szabad akció, anti stílusuk így az action gratuite
jegyében alakul. Minden szándékuk ellenére mégis teremtettek: a
konvenciókat teljesen elvető magatartást, a tagadás lehetőségének a
felmutatását, a szabadság bátorságát.
-
-
dagályosság
-
Az ünnepélyességet,
díszítettséget, erőteljességet az előadott tárgyhoz, a műfajhoz,
helyzethez nem illően, túlzott mértékben alkalmazó stílus.
-
dagerrotípia
-
Kezdetleges fototechnikai eljárás, minden
felvételnél egyetlen fénykép készült. Az eljárást a múlt század derekán
találta fel egy francia festő.
-
Dandyzmus
-
dandy=piperkőc; a
romantika korában és a 19. század végén divatos magatartás. Eszménye az
a világfi, aki választékos, elegáns, előkelő, fölényes és távolságtartó
megjelenésében és kapcsolattartásában, ugyanakkor cselekedeteiben
merész. Leghíresebb képviselője George Gordon Byron.
-
-
datálás
-
Latin eredetű szó, a műalkotások
kormeghatározását, keletkezési idejének megállapítását jelenti.
-
-
Deheroizálás
-
hősök, hősi
eszmények nimbuszának megtépázása, leértékelése vagy a realitásnak
megfelelő átértékelése.
-
deizmus
-
Olyan filozófiai
felfogás, amely Isten létét ugyan elismeri, de tagadja, hogy annak a
világra közvetlenül bármilyen befolyása lenne.
-
-
dekadencia
-
A művészetben
jelentkező életérzés (szubjektív vagy objektív) mely a művészt annak
kifejezésére készteti, hogy ő valaminek a végén van, egy hanyatló, soha
vissza nem térő korszakot képvisel. Ilyen korszakok voltak a művészetben
a hellenizmus, a késő római kultúra, a késő barokk vagy a 19. század
vége, a fin de siecle.
-
-
deklamálás
-
Előadó művészeti
értelemben versmondás, szavalás, szónoklás. Pejoratív értelemben
retorikus, dagályos előadásmód.
-
-
dekoráció
-
-
Latin eredetű szó, jelentése díszítés,
díszítmény, érdemrend.
-
Delfti fajansz
-
Delft németalföldi városban a 17. század
óta készített ónmázas fajanszok összefoglaló elnevezése.
-
design
-
Angol szó, jelentése rajz, terv. Ma a szót
a huszadik századi nagyipari művészet legtöbb fajtájára alkalmazzák
(például a ruha-, bútor-, reklámgrafikusok munkáját egyaránt így
nevezik).
-
Determinizmus
-
Az események
ok-okozati összefüggését és teljes meghatározottságát valló felfogás - a
biológiai és társadalmi-történelmi meghatározottságot az emberre
feltétlen érvényűnek tartja, s az akarat, a cselekvés a választás
szabadságának lehetőségét tagadja.
-
-
dessin
-
-
A rajz francia neve, a textilterveket is
így hívják.
-
Diadalív
-
Monumentális,
szabadon álló kapuépítmény egy vagy több ívvel, valakinek vagy valaminek
az ünneplésére, esetleg az ünnepelt szobrával, az ünnepelt eseményt
ábrázoló domborművekkel.
-
-
dioráma
-
Görög kifejezés, áttetsző anyagra készült
festmény, amely mindkét oldaláról más és más képet mutat.
-
DIALEKTIKA
-
A vitatkozás művészete az ókorban; a
természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb
fejlődéstörvényeinek tudománya.
-
DIALÓGUS
-
Párbeszéd - két vagy több szereplő
szöveges vagy mimikai érintkezése a drámában, csattanós vállfaja a
replika - irodalmi műfaj, amely dialógus formájában fejt ki filozófiai,
tudományos témákat (Platon, Giordano Bruno, Diderot stb.).
-
DIALÓGUSREGÉNY
-
Olyan regény ,
melynek szövege nagyrészt vagy kizárólag párbeszéd
-
DIKCIÓ
-
Több értelemben
használt fogalom, amely eredetileg a beszédet jelölte, majd kiterjedt
a valamilyen célból szervezett beszédre is, illetve a dráma műfajára a
drámai dikció kategóriájában. Ez az előadóművész által megformált
szövegmondásra vonatkozik, s így a színpadi akció mellett a
színjátszás legfontosabb kifejezési eszköze. Használatos a fogalom az
irodalmi művek felépítésével kapcsolatban is: a különböző nyelvi
szintek szervezettségét, a retorikai, a stilisztikai megformáltságot
jelölő kifejezésként.
-
-
dIptichon
-
Középkori
művészetben olyan kép (gyakran oltárkép) amely két szárnyból áll,
rögzített középső rész nélkül.
-
-
diSZTICHON
-
Időmértékes
párvers, melynek első sora egy hexameter, a második egy pentameter.
(hexa=hat, penta=öt)
-
DISSZONANCIA
-
Azenetudományból
átvett poétikai fogalom, az össze nem illő, szokatlan, szabálytalan
módon egymás mellé kerülő nyelvi elemek keltette hatást jelöli.
-
-
DITIRAMBUS
-
Ókori görög lírai
műfaj, eksztatikus hangulatú, pompázatos stílusú és dallamú himnusz
Dionüszoszról, a romantikusok támasztották fel mint a szilaj jókedv és
a mámoros keserűség szélsőségeit kifejező műfajt.
-
DIZŐZ
-
Kabaréban,
kávéházban, pódiumon szereplő sanzon és slágerénekesnő.
-
DOLCE STIL NUOVO
-
Édes új stílus -
olasz költői irányzat és iskola a 13. század második felében,
megkülönböztető jegye a spontaneitás és az olasz (toszkán) nyelv
használata. Fő képviselői: Guido Guinicelli, Guido Cavalcanti és
Dante.
-
Dolmen
-
Kőoszlopokból s az
ezekre keresztbe fektetett nagy kőtömbből álló, kezdetleges, neollit
síremlék.
-
dóm
-
Püspöki vagy
érseki székhely főtemploma; székesegyház.
-
Dominikánusok
- Szt. Domonkos által 1216-ban
alapított prédikáló rend, egyike a késői középkor legbefolyásosabb
vallási rendjeinek. Vezető szerepet játszott az inkvizícióban.
-
-
dongaboltozat
-
A hosszúkás
alaprajzú épülettereket fedő boltozatok közül a legegyszerűbb és
legrégibb. Keresztmetszete többnyire félkör-, esetleg csúcsív.
-
-
dór
oszlop
-
Lábazat nélküli,
felfelé keskenyedő tartóoszlop.
-
dRÁMA
-
A líra és az epika
mellett a három alapvető irodalmi műfaj egyike, dialógusokban megírt
irodalmi alkotás mely színpadi előadásra készült.
-
DRÁMAI KÖLTEMÉNY
-
Drámai formában
írott költői mű, amelyben a drámaiság a filozófiai eszméknek van
alárendelve. (Goethe: Faust)
-
DRÁMAI NYELV
-
A színpadi előadás
követelményeinek megfelelően alakított irodalmi nyelv, amelynek
mondhatónak, egyszerűnek, jól hangzónak, közérthetőnek, első hallásra
felfoghatónak kell lennie.
-
DRÁMAISÁG
-
A drámai művekre
jellemző, különösen dinamikus, feszült, indulatokkal teli
ábrázolásmód, amely legélesebben a tragédiában mutatkozik meg. Epikai
és lírai műveknek is sajátja lehet, amiként a drámában is lehetnek
lírai vagy epikai elemek, de ha ezek válnak meghatározóvá, nem
beszélhetünk igazi drámáról. A drámaiság feltételezi a cselekvő hőst,
az egész személyiséget megmozgató konfliktust, olyan központi
problémát amely végső soron a világ rendjére s benne az ember helyére
vonatkozik.
-
DRAMATIZÁLÁS
-
Epikus vagy lírai
művek drámaivá tétele, színjátékká való átdolgozása - a hős
gondolatainak, érzelmeinek szerepekre bontott megszemélyesített
megjelenítése.
-
DRAMATURGIA
-
Drámaelmélet, a
drámai fogalomkörbe tartozó műfajok rendszerezésével és elemzésével
foglalkozó tudományág - az irodalomelmélet valamint a színháztudomány
egyik ágazata - azoknak az eljárásoknak az összessége amelyek
segítségével a drámai hatást biztosítja az író.
-
dublírozás
-
Eredetileg francia szó, jelentése
kettőzni. A restaurátorok az elszakadt, hiányos vásznat új vászonra
ragasztják, majd a kettőt vasalják és szárítják.
-
Ducento
-
-
Az ezerkétszázas évek olaszul, a 13.
századi itáliai művészet összefoglaló elnevezése.
|