dadaizmus

Avantgardista mozgalom 1915 és 1922 között mely a háború okozta kiábrándultságot nihilista (mindent tagadó) anarchizmusban próbálta feloldani - a teljes tagadás álláspontjára helyezkedve utasítják el a polgári civilizációt, kultúrát, rációt és logikát - ennek jegyében tevékenységük fő célja a botrányokozás lett, értelem nélküli szavakból állították össze műveiket és közönségüket rendre inzultálták. A dadaizmus fő képviselői Tristan Tzara, André Breton, Louis Aragon, Hans Arp stb. Valóságos vihart kavart az avantgárd első periódusának záróakkordja, a dadaizmus. Az izmusok legféktelenebbje minden ellen tiltakozott, mindent tagadott. Provokált, rombolt, játszott, léháskodott - és szenvedett, mert a háború szabdalta világban többé nem lehetett hinni. Így művészetellenes is volt. Duchamp bajuszt ragasztott Mona Lisának, használati tárgyakat talapzatra helyezve megalapítja a "ready-made" szobrászatot. Tzara újságpapírt és ollót ajánl a versíráshoz egyetlen eszközül. Még saját nevükből, a szótárban véletlenszerűen lelt Dadából is gúnyt űznek, jelentéseit sorolva: vesszőparipa, paci, hobbi, szent tehén farka, kocka, anya. A zürichi Cabaret Voltaire 1916 februárjában hirdet először dada-estet. A dada rendezvényeken a szó, a zene, a képző- és mozgásművészet eszméi egyszerre voltak jelen, mintegy az összes művészet fogalmát parodizálva. Estjeik többször fulladtak botrányba. Pedig az értelmetlenség kultuszának gyökere a pacifizmus. A dada cinizmusát, nihilizmusát a háború elleni indokolt tiltakozás motiválja. Menekül a háborút elfogadni képes ember elől: nevetésbe, ősrítusokba, brutalitásba. A dada művészete jelművészet, jelei mögött azonban nincs racionális jelentés. A nonszenszre épít, hisz világélménye a létértelmetlenség. Legfeltűnőbb jegye a szuper groteszk, mellyel az elidegenültséget élik és éltetik az alkotók. Módszerük a szabad akció, anti stílusuk így az action gratuite jegyében alakul. Minden szándékuk ellenére mégis teremtettek: a konvenciókat teljesen elvető magatartást, a tagadás lehetőségének a felmutatását, a szabadság bátorságát.

 
dagályosság

Az ünnepélyességet, díszítettséget, erőteljességet az előadott tárgyhoz, a műfajhoz, helyzethez nem illően, túlzott mértékben alkalmazó stílus.
 

dagerrotípia

Kezdetleges fototechnikai eljárás, minden felvételnél egyetlen fénykép készült. Az eljárást a múlt század derekán találta fel egy francia festő.

 
Dandyzmus

dandy=piperkőc; a romantika korában és a 19. század végén divatos magatartás. Eszménye az a világfi, aki választékos, elegáns, előkelő, fölényes és távolságtartó megjelenésében és kapcsolattartásában, ugyanakkor cselekedeteiben merész. Leghíresebb képviselője George Gordon Byron.

 
datálás

Latin eredetű szó, a műalkotások kormeghatározását, keletkezési idejének megállapítását jelenti.

 
Deheroizálás

hősök, hősi eszmények nimbuszának megtépázása, leértékelése vagy a realitásnak megfelelő átértékelése.
 

deizmus

Olyan filozófiai felfogás, amely Isten létét ugyan elismeri, de tagadja, hogy annak a világra közvetlenül bármilyen befolyása lenne.

 
dekadencia

A művészetben jelentkező életérzés (szubjektív vagy objektív) mely a művészt annak kifejezésére készteti, hogy ő valaminek a végén van, egy hanyatló, soha vissza nem térő korszakot képvisel. Ilyen korszakok voltak a művészetben a hellenizmus, a késő római kultúra, a késő barokk vagy a 19. század vége, a fin de siecle.

 
deklamálás

Előadó művészeti értelemben versmondás, szavalás, szónoklás. Pejoratív értelemben retorikus, dagályos előadásmód.

 
dekoráció
 
Latin eredetű szó, jelentése díszítés, díszítmény, érdemrend.
 
Delfti fajansz

Delft németalföldi városban a 17. század óta készített ónmázas fajanszok összefoglaló elnevezése.


design

Angol szó, jelentése rajz, terv. Ma a szót a huszadik századi nagyipari művészet legtöbb fajtájára alkalmazzák (például a ruha-, bútor-, reklámgrafikusok munkáját egyaránt így nevezik).


Determinizmus

Az események ok-okozati összefüggését és teljes meghatározottságát valló felfogás - a biológiai és társadalmi-történelmi meghatározottságot az emberre feltétlen érvényűnek tartja, s az akarat, a cselekvés a választás szabadságának lehetőségét tagadja.

 
dessin
 
A rajz francia neve, a textilterveket is így hívják.

Diadalív

Monumentális, szabadon álló kapuépítmény egy vagy több ívvel, valakinek vagy valaminek az ünneplésére, esetleg az ünnepelt szobrával, az ünnepelt eseményt ábrázoló domborművekkel.

 
dioráma

Görög kifejezés, áttetsző anyagra készült festmény, amely mindkét oldaláról más és más képet mutat.


DIALEKTIKA

A vitatkozás művészete az ókorban; a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb fejlődéstörvényeinek tudománya.


DIALÓGUS

Párbeszéd - két vagy több szereplő szöveges vagy mimikai érintkezése a drámában, csattanós vállfaja a replika - irodalmi műfaj, amely dialógus formájában fejt ki filozófiai, tudományos témákat (Platon, Giordano Bruno, Diderot stb.).



DIALÓGUSREGÉNY

Olyan regény , melynek szövege nagyrészt vagy kizárólag párbeszéd


DIKCIÓ

Több értelemben használt fogalom, amely eredetileg a beszédet jelölte, majd kiterjedt a valamilyen célból szervezett beszédre is, illetve a dráma műfajára a drámai dikció kategóriájában. Ez az előadóművész által megformált szövegmondásra vonatkozik, s így a színpadi akció mellett a színjátszás legfontosabb kifejezési eszköze. Használatos a fogalom az irodalmi művek felépítésével kapcsolatban is: a különböző nyelvi szintek szervezettségét, a retorikai, a stilisztikai megformáltságot jelölő kifejezésként.

 
dIptichon

Középkori művészetben olyan kép (gyakran oltárkép) amely két szárnyból áll, rögzített középső rész nélkül.

 
diSZTICHON

Időmértékes párvers, melynek első sora egy hexameter, a második egy pentameter.              (hexa=hat, penta=öt)


DISSZONANCIA

Azenetudományból átvett poétikai fogalom, az össze nem illő, szokatlan, szabálytalan módon egymás mellé kerülő nyelvi elemek keltette hatást jelöli.

 
DITIRAMBUS

Ókori görög lírai műfaj, eksztatikus hangulatú, pompázatos stílusú és dallamú himnusz Dionüszoszról, a romantikusok támasztották fel mint a szilaj jókedv és a mámoros keserűség szélsőségeit kifejező műfajt.


DIZŐZ

Kabaréban, kávéházban, pódiumon szereplő sanzon és slágerénekesnő.
 

DOLCE STIL NUOVO

Édes új stílus - olasz költői irányzat és iskola a 13. század második felében, megkülönböztető jegye a spontaneitás és az olasz (toszkán) nyelv használata. Fő képviselői: Guido Guinicelli, Guido Cavalcanti és Dante.


Dolmen

Kőoszlopokból s az ezekre keresztbe fektetett nagy kőtömbből álló, kezdetleges, neollit síremlék.

 

dóm

Püspöki vagy érseki székhely főtemploma; székesegyház.

 

Dominikánusok

 

Szt. Domonkos által 1216-ban alapított prédikáló rend, egyike a késői középkor legbefolyásosabb vallási rendjeinek. Vezető szerepet játszott az inkvizícióban.

 

dongaboltozat

A hosszúkás alaprajzú épülettereket fedő boltozatok közül a legegyszerűbb és legrégibb. Keresztmetszete többnyire félkör-, esetleg csúcsív.

 
dór oszlop

Lábazat nélküli, felfelé keskenyedő tartóoszlop.

 

dRÁMA

A líra és az epika mellett a három alapvető irodalmi műfaj egyike, dialógusokban megírt irodalmi alkotás mely színpadi előadásra készült.


DRÁMAI KÖLTEMÉNY

Drámai formában írott költői mű, amelyben a drámaiság a filozófiai eszméknek van alárendelve. (Goethe: Faust)


DRÁMAI NYELV

A színpadi előadás követelményeinek megfelelően alakított irodalmi nyelv, amelynek mondhatónak, egyszerűnek, jól hangzónak, közérthetőnek, első hallásra felfoghatónak kell lennie.
 

DRÁMAISÁG

A drámai művekre jellemző, különösen dinamikus, feszült, indulatokkal teli ábrázolásmód, amely legélesebben a tragédiában mutatkozik meg. Epikai és lírai műveknek is sajátja lehet, amiként a drámában is lehetnek lírai vagy epikai elemek, de ha ezek válnak meghatározóvá, nem beszélhetünk igazi drámáról. A drámaiság feltételezi a cselekvő hőst, az egész személyiséget megmozgató konfliktust, olyan központi problémát amely végső soron a világ rendjére s benne az ember helyére vonatkozik.


DRAMATIZÁLÁS

Epikus vagy lírai művek drámaivá tétele, színjátékká való átdolgozása - a hős gondolatainak, érzelmeinek szerepekre bontott megszemélyesített megjelenítése.


DRAMATURGIA

Drámaelmélet, a drámai fogalomkörbe tartozó műfajok rendszerezésével és elemzésével foglalkozó tudományág - az irodalomelmélet valamint a színháztudomány egyik ágazata - azoknak az eljárásoknak az összessége amelyek segítségével a drámai hatást biztosítja az író.

 
dublírozás

Eredetileg francia szó, jelentése kettőzni. A restaurátorok az elszakadt, hiányos vásznat új vászonra ragasztják, majd a kettőt vasalják és szárítják.


Ducento
 
Az ezerkétszázas évek olaszul, a 13. századi itáliai művészet összefoglaló elnevezése.