Avantgardista mozgalom 1915 és 1922 között mely a háború okozta kiábrándultságot nihilista (mindent tagadó) anarchizmusban próbálta feloldani - a teljes tagadás álláspontjára helyezkedve utasítják el a polgári civilizációt, kultúrát, rációt és logikát - ennek jegyében tevékenységük fő célja a botrányokozás lett, értelem nélküli szavakból állították össze műveiket és közönségüket rendre inzultálták. A dadaizmus fő képviselői Tristan Tzara, André Breton, Louis Aragon, Hans Arp stb. Valóságos vihart kavart az avantgárd első periódusának záróakkordja, a dadaizmus. Az izmusok legféktelenebbje minden ellen tiltakozott, mindent tagadott. Provokált, rombolt, játszott, léháskodott - és szenvedett, mert a háború szabdalta világban többé nem lehetett hinni. Így művészetellenes is volt. Duchamp bajuszt ragasztott Mona Lisának, használati tárgyakat talapzatra helyezve megalapítja a "ready-made" szobrászatot. Tzara újságpapírt és ollót ajánl a versíráshoz egyetlen eszközül. Még saját nevükből, a szótárban véletlenszerűen lelt Dadából is gúnyt űznek, jelentéseit sorolva: vesszőparipa, paci, hobbi, szent tehén farka, kocka, anya. A zürichi Cabaret Voltaire 1916 februárjában hirdet először dada-estet. A dada rendezvényeken a szó, a zene, a képző- és mozgásművészet eszméi egyszerre voltak jelen, mintegy az összes művészet fogalmát parodizálva. Estjeik többször fulladtak botrányba. Pedig az értelmetlenség kultuszának gyökere a pacifizmus. A dada cinizmusát, nihilizmusát a háború elleni indokolt tiltakozás motiválja. Menekül a háborút elfogadni képes ember elől: nevetésbe, ősrítusokba, brutalitásba. A dada művészete jelművészet, jelei mögött azonban nincs racionális jelentés. A nonszenszre épít, hisz világélménye a létértelmetlenség. Legfeltűnőbb jegye a szuper groteszk, mellyel az elidegenültséget élik és éltetik az alkotók. Módszerük a szabad akció, anti stílusuk így az action gratuite jegyében alakul. Minden szándékuk ellenére mégis teremtettek: a konvenciókat teljesen elvető magatartást, a tagadás lehetőségének a felmutatását, a szabadság bátorságát.

Az ünnepélyességet, díszítettséget, erőteljességet az előadott tárgyhoz, a műfajhoz, helyzethez nem illően, túlzott mértékben alkalmazó stílus.
 

Kezdetleges fototechnikai eljárás, minden felvételnél egyetlen fénykép készült. Az eljárást a múlt század derekán találta fel egy francia festő.

dandy=piperkőc; a romantika korában és a 19. század végén divatos magatartás. Eszménye az a világfi, aki választékos, elegáns, előkelő, fölényes és távolságtartó megjelenésében és kapcsolattartásában, ugyanakkor cselekedeteiben merész. Leghíresebb képviselője George Gordon Byron.

Latin eredetű szó, a műalkotások kormeghatározását, keletkezési idejének megállapítását jelenti.

hősök, hősi eszmények nimbuszának megtépázása, leértékelése vagy a realitásnak megfelelő átértékelése.
 

Olyan filozófiai felfogás, amely Isten létét ugyan elismeri, de tagadja, hogy annak a világra közvetlenül bármilyen befolyása lenne.

A művészetben jelentkező életérzés (szubjektív vagy objektív) mely a művészt annak kifejezésére készteti, hogy ő valaminek a végén van, egy hanyatló, soha vissza nem térő korszakot képvisel. Ilyen korszakok voltak a művészetben a hellenizmus, a késő római kultúra, a késő barokk vagy a 19. század vége, a fin de siecle.

Előadó művészeti értelemben versmondás, szavalás, szónoklás. Pejoratív értelemben retorikus, dagályos előadásmód.

Delft németalföldi városban a 17. század óta készített ónmázas fajanszok összefoglaló elnevezése.

Angol szó, jelentése rajz, terv. Ma a szót a huszadik századi nagyipari művészet legtöbb fajtájára alkalmazzák (például a ruha-, bútor-, reklámgrafikusok munkáját egyaránt így nevezik).

Az események ok-okozati összefüggését és teljes meghatározottságát valló felfogás - a biológiai és társadalmi-történelmi meghatározottságot az emberre feltétlen érvényűnek tartja, s az akarat, a cselekvés a választás szabadságának lehetőségét tagadja.

Monumentális, szabadon álló kapuépítmény egy vagy több ívvel, valakinek vagy valaminek az ünneplésére, esetleg az ünnepelt szobrával, az ünnepelt eseményt ábrázoló domborművekkel.

Görög kifejezés, áttetsző anyagra készült festmény, amely mindkét oldaláról más és más képet mutat.

A vitatkozás művészete az ókorban; a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb fejlődéstörvényeinek tudománya.

Párbeszéd - két vagy több szereplő szöveges vagy mimikai érintkezése a drámában, csattanós vállfaja a replika - irodalmi műfaj, amely dialógus formájában fejt ki filozófiai, tudományos témákat (Platon, Giordano Bruno, Diderot stb.).

Lábazat nélküli, felfelé keskenyedő tartóoszlop.

Eredetileg francia szó, jelentése kettőzni. A restaurátorok az elszakadt, hiányos vásznat új vászonra ragasztják, majd a kettőt vasalják és szárítják.