Buzgó katolikus volt, papnak készült, jezsuita iskolába járt, de egyetemistaként már orvos akart lenni. Közben papjelöltként is, orvosjelöltként is szenvedélyesen nyelveket tanult, fontosakat és alig ismerteket vegyesen. Az élő világnyelvekben tudós színvonalon lett jártas, de a holt nyelveket, az elavult tájnyelveket és a csaknem elfelejtett hajdani idiómákat is magába szívta. Tudta például a dán nyelv középkori formáit. Alig volt húszéves, amikor egyszerre színésznek állt, de a tanulást akkor se hagyta abba. 22 éves fővel beleszeretett egy nagyon gazdag család leányába, aki viszontszerette. A gazdag család azonban tiltani akarta a tervezett házasságot. Mire a szerelmesek megszöktek, meg sem álltak Svájcig, ott összeházasodtak. Kiegyensúlyozott boldog házasságukból két gyermek született. És minthogy itt már nemcsak élni, de megélni is kellett, Joyce elment nyelvtanárnak. A trieszti híres Berlitz-féle nyelviskola szívesen is fogadta a már ifjan sok nyelvet igen jól ismerő és tanító hajlamú Joyce-ot. Ettől kezdve élete nagy részét Triesztben töltötte. Ha olykor - például az első világháború éveiben a semleges Svájcba, a háború után Párizsba is költözik szaporodó családjával együtt, távolból is újra meg újra visszamennek Triesztbe. Írországba soha többet nem tér vissza, még akkor sem, amikor eredeti hazája végre független lesz. De Angliát se látogatja, akkor sem, amikor már sokan az angol nyelv egyik legnagyobb művészének tartják. Az ő hazája nem Nagy-Britannia, hanem az angol nyelv.  

Sokáig nyelvtanítás a főfoglalkozása, de 26 éves korában már megjelenik egy kis verseskönyve, a Kamarazene (1907). Ettől kezdve mindenekelőtt író. Verskötete után jelenik meg 15 novellából álló, a dublini kispolgárok szürke életét megrajzoló Dublini emberek (1911) novelláskötete, valamint a Számkivetettek (1918) drámája. Ábrázolásmódjában naturalista, impresszionista, szimbolista elemek keverednek realista formákkal. Főműve második alkotói periódusa terméke, az Ulysses, eddigi alkotásainak összefoglalása. Minden egyes epizódja párhuzamos Homérosz Odüsszeiájával. Jellemzői a belső monológok szabad áradása. az idő szürreális ábrázolása, a szubjektív idő. Ez már a háború után, 1922-ben, miközben éppen Párizsban él, egy merész amerikai könyvkiadónál jelenik meg. Ennek botrányokkal vegyes sikere után kezdi majd írni és csaknem haláláig írja végső regényét, a „Finnegans Wake"-et (’Finnegan ébredése’, 1939). Álommítosza, az Ulysses továbbgondolása, utolsó alkotói korszakának nagy műve. A nagy tudású és nagy képzeletű író ifjúkorától gyenge szemű volt. Végső évtizedében megállíthatatlanul romlott a látása. Szemüveg, orvosi beavatkozás nem segített rajta. Elérkezett odáig, hogy már csak árnyalatokat és körvonalakat látott. De írt, egyre írt, végül már olyan óriási betűkkel, hogy egy oldalra alig fért egy-két szó. De mégis befejezte. Akkor már világhíres volt, kiadó nem adhatta vissza. Szenzációnak is ígérkezett. De a megjelenést már nem érhette meg. A német megszállás miatt Joyce Párizsból 1941-ben ismét Zürichbe költözött, ahol rövidesen meghalt. Művészete, avantgárd világa nagy hatással volt kortársaira, az utókorra. 

Forrás: Irodalmi Arcképcsarnok